Mészöly Ágnes: Korallmese

 

Illusztráció: Kolumbán Nóra
(Sepsiszentgyörgy, Váradi József Általános Iskola)

A tenger háborítatlan, 

Vagy épp háborgó, mikor-hogy

De mindenféleképp végtelen kékje 

A megunhatatlan unalom maga. 

Hullámok jönnek-mennek, 

És jönnek megint és megint, 

Végtelenül és kezdettelenül,

Egyformán és egymást nem ismételve soha.

A végtelen kék felszín alatti világ

Ismerős és kiismerhetetlen.

Úrnői valaha emberek voltak, 

És emberré válhatnak, amikor akarnak.

Hogyha halfarkukat lábakra cserélik,

Sétálhatnak a pergő homokban, 

Kőről kőre szökkenve futhatnak a parton,

Vagy csak állnak szemben a lenyugvó nappal.

Ám a szárazföldön nincsen olyan szépség

Mely versenyre kelhet kies otthonukkal, 

Végtelen, kristályszín vízi palotájuk 

Ezer formájával, millió színével.

Hiába az erdők smaragdszínű zöldje, 

Hiába a kék ég, szürke acélfelleg,

Hiába hullámzik aranyszínű mező

Mintha tenger volna, szél ha fújja reggel.

Tenger leányai nem kelnek hát útra, 

Nem hagyják lakatlan vízalatti házuk.

Tarka halaikkal kergetőznek inkább,

Kagylóhéjból ékszert, díszes képet raknak,

Elterülnek hajló, dús tengeri fűben,

Felhők helyett a nap sugarait nézik, 

Hogy törnek szivárvány szilánkokká szerte.

Folyton omlik s épül korallpalotájuk,

Szolgahaduk éjjel-nappal csinosítja, 

Serény surranással, nyugodt lebegéssel, 

Legyen ezüst hal vagy áttetsző medúza.

Végtelen a béke, végtelen a szépség,

És megunhatatlan ismétlődik újra, 

Tenger úrnőinek napjai sorában 

Nincs tegnap és holnap, nincsen múlt és jövő.

Németh Eszter: Pöttyösbögrés kifli

 

Illusztráció: Vince Krisztofer
(Szabadka, Jovan Jovanovic Zmaj Általános Iskola)

Az eperszájú csukott szemmel tűrte, hogy anyus felöltöztesse, valójában még a bicikli gyerekülésében is aludt. A hideg szél csak a pilláit tudta borzolni a sálba, kendőbe bugyolált kislánynak.

A szomszédban Sanyi bácsi és Cikimama már ébren voltak, de az eperszájú nem gondolt a kakaóhoz szükséges tejre, amit ilyenkor fejnek. A Világucca melletti lakótelep ablakai mögött sötétség honolt, csak néhány konyhában égett a villany. Az óvoda rácsos kapuja sötéten ásított anyusra, amikor kiemelte a még mindig csukott szemű eperszájút, és a hátsó ajtón beadta a konyhába.

Dávid Ádám: Kanapé expressz

Illusztráció: Papp Tamás
(Szabadka, Október 10. Általános Iskola)

Gyere, apa, indul a Kanapé expressz!
Pattanj fel rá gyorsan, csuda jó hecc lesz.

Jegyed az első osztályra szól, ez mázli.
A reggeli járaton jár hozzá müzli.

Ha befaltad, azért nyugodtan nézz is szét,
a másodosztály – látod? – ez a négy kisszék.

Rázós út lesz, de remélem, megvigasztal,
hogy ma a gőzmozdony ez a szép kisasztal,

kéménye pedig az új párologtató.
Előttünk a kék szőnyeg legyen most a tó.

Azt mondod, zavaros, és semmi se tiszta?
Erre csak fütyülök én, a masiniszta!

Ereszd már ki a gőzt erre a nagy útra.
Megyünk a hídon át sötét alagútba.

A Kanapé expressz egész nap zakatol,
ne izgulj, majd csak kilyukadunk valahol.

Szerkesztette: Miklya Zsolt

Sanyi kedvencei, az Egypercesek

 

Böszörményi Gyula: Egypercesek

Lakatos István grafikáival

 

Táplálkozni pedig kell

– Szükséges ezt csinálnod? – Androidom receptorait meregette, miközben én marokra fogtam a csirkecombot és módszeresen eltüntettem magamban.

– A táplálkozás igenis szükséges – motyogtam teleszájjal.

– Ez rendben is van. De így?! Mindenféle tetemeket és rostokat tömködsz magadba, mégsem vagy működőképes olyan hosszú ideig, mint én. Többet ér a tiszta elektromosság.

– Amíg van – mondtam, s megtöröltem kezem a nadrágomban. Előttem a műszertáblán vörös fények gyúltak. – Úgy látom, hamarosan éhezni fogsz.

A Föld térhatású képén gombafelhők százai teremtek váratlanul.

– Atomháború? – érdeklődött kíváncsian az android. – Tehát hamarosan leállnak az erőművek.

– Bezony – mondtam rosszindulatúan – És te szépen éhen döglesz.

– Talán... – mondta elgondolkodva az android. – Mégis meg kellene próbálkoznom a hússal – és kíváncsian belecsípett a karomba...

Sanyi kedvence, a Nemecsek virtuál

 

Smelka Sándor: Nemecsek virtuál 1.0

 

Simon Noémi illusztrációja

 

Pál utca. Gittrágás. Pásztorok jönnek. Einstand. Harcolj! Ahány golyót megmentesz, annyi bónuszpont. Győztél: öt pont. Tovább. Grund. Áts Feri. Zászló. Ne félj, Nemecsek! Harcolj! Ahányszor nem félsz, annyi bónuszpont. Győztél: három pont. Tovább. Üllői út. Füvészkert. Át a falon. Control+Alt+F. F mint fal. Lopakodás a tóhoz. Geréb. Áruló. Tovább. Tópart. Csónak. Sziget. Fa. Itt jártak a Pál utcai fiúk. Küldetés teljesítve: tíz pont. Vörösingesek. Menekülés. Tovább. Pálmaház. Elszúrtad. Nyakig a vízben. Minusz öt pont. Tovább. Grund. Geréb, az áruló. Harcolj! Ahányszor fejbe találod őt homokbombával, annyi bónuszpont. Control+Alt+H. H mint homokbomba. Győztél: négy pont. Tovább. Zászlók. Harci balták. Füvészkert. Pásztorok. Áts Feri. Elszúrtad. Nyakig a vízben. Minusz öt pont. Tovább. Grund. Háború. Erődök. Homokbombák. Birkózz! Ahány vörösingest földhöz vágsz, annyi bónuszpont. Győztél: öt pont. Tovább. Áts Feri. Harcolj vele! Győztél: öt pont. Tovább. Hazavisznek. Haldokolsz. Elszúrtad. Meghalsz.

Van még három életed. A játék újraindítása: Control+Alt+N.
N mint Nemecsek.

Eredeti megjelenés: Nemecsek virtuál 1.0

Nem írtál még mesét? – villáminterjú Smelka Sándorral

 

 

 

Mi az, ami szerinted a legnagyobb érték a cimboraságban?

A műhelyjellege, a kísérletezési lehetőség: egy témához, hívószóhoz mit tudok írni, milyen műfajban, milyen hangon szólaljak meg. Alapvetően humoros prózákat írok, de néha adódik olyan téma, ami „kikényszerít” ebből a komfortzónából, és adott esetben komolyabb hangvételű verseket is írok. Ilyenkor felfedezek valami újat, valami olyat, amiről azt hittem, hogy tőlem távol áll, pedig nem.

Szerinted kik olvassák többen a Cimbi oldalt: gyerekek vagy felnőttek? Miért?

Én úgy képzelem (remélem), hogy a felnőttek olvassák a gyerekeknek esténként.

Miért jó, hogy alapvetően online oldal vagyunk?

Elsősorban praktikus: könnyen linkelhető, olvasható, ezen felül – bár statisztikáim nincsenek erről – az online-lapokat többen olvassák manapság, mint a nyomtatott sajtót.

Alakulhatnak-e ki (szakmai) barátságok egy online közösségen belül? Neked van-e ilyen tapasztalatod a Cimbikkel kapcsolatban?

Természetesen. Vannak olyan cimbik, akikre bármikor ráírhatok, amikor például egy szinopszist kell megírnom. Kezdőként nagy-nagy segítség tud lenni egy-egy ilyen levélváltás.

Melyik projekt volt a kedvenced a tíz év alatt? Miért? Melyik projektet tartod a legeredményesebbnek? Miért?

Ima, félelem, mese

Nemcsak azért ez a kedvencem, mert ezt én szerkesztettem Csík Mónival, hanem mert azokban a téli-karácsonyi napokban nagyon sok szép, biztató mese, vers, ima született. A varázslatos gyerekrajzokról ne is beszéljünk! Komolyan mondom, felért egy terápiával.

Bertóti Johanna – Csík Mónika: A fagyi / RÍMDÚDOLÓ 5

Ez itt Bertóti Johanna Rímdúdoló nevű dalsorozatának ötödik része. A sorozat a tíz éves Író Cimborák tíz versének zenés feldolgozásából épül fel. Ezúttal Csík Mónika A fagyi c. versének a megzenésítését hallgathatjátok meg, sőt a dalban megszólaló gyerekekkel együtt skandálhatjátok, hogy: a fagyi, a fagyi, a fagyi... 

A gyerekkórus tagjai: Birta-Székely Bence, Birta-Székely Bendegúz, Cseke Anna, Cseke Boró, Kacsó Tamás. Nagy köszönet nekik és a szüleiknek a segítségért. :)

A videóban Recskó Diána rajza elevenedik meg. A vers és a rajz eredetileg a Mákvihar című kötetben (zEtna 2011) jelent meg, majd az Író Cimborák blogján közöltük őket egy 2013-as bejegyzésben.

Köszönet Fehér Csabának a felvételért és hangkeverésért, illetve Bertóti Attilának a videó elkészítéséért.

Előző részek:

1. Hétvári Andrea: Kifordított mese

2. Czeiner-Szücs Anita: Bezsergő

3. Békés Márta: Káprázat

4. Miklya Zsolt: Cicaóriás

Örülünk, ha hallgatjátok a dalokat. Bátran osszátok meg másokkal is őket, illetve figyeljétek Bertóti Johanna YouTube-csatornáját és az Író Cimborák blogját, havonta egy-egy új Rímdúdoló-videóval jelentkezünk.

Takács Viktória: Nagymama és a varázslatos vulkánok (Veronikának)

 

Illusztráció: Erős Emese
(Berettyóújfalu, Igazgyöngy Alapfokú Művészeti Iskola)

Három magas hegy tövében, Vulkánia városában élt Veronika a nagymamájával. A szürke bérház emeletén, kis lakásuk egyetlen ablakán bámult ki a kislány. Mióta a városban katonák és tankok vonultak, nem mehetett le az utcára. Nem is volt sok látnivaló, a város szomorú szürkeségbe borult. Veronika, aki sosem látott még ragyogó színeket, esténként a nagymamája puha ölébe bújva meséket hallgatott sárga pillangókról, piros virágokról és zöldellő rétekről. A nagymama fantáziája sosem apadt ki. Vidáman mesélt a szürkeség előtti időkről, hogy legalább Veronika képzeletében legyen a világ ragyogó.

Németh Eszter: Mi fán terem a barátság?

Illusztráció: Mikovity Márk (Szabadka, EmArt Képzőművészeti Műhely)

A Világuccában csupán egy gyerek lakott, az eperszájú. Persze akadtak ott más gyerekek is, mint Kiskaresz, aki gyakran látogatta meg a nagyszüleit, vagy Zsóóóci, aki Mamóca elköltözése óta ritkábban jött.
Az eperszájú értette, hogy a nagyiskolásnak nincs mindig ideje és kedve vele, a pisissel játszani, főleg mióta két éve a Télapó Turcsiorrt hozta vigasztalásul Franzl papa helyett. Turcsiorr pont olyan pisis volt, mint az eperszájú Zsóóóci számára. Ráadásul gyakran bőgött is, Anyus szinte minden idejét lefoglalta, és mióta kiderült, hogy az eperszájú folyékonyan tud olvasni, még sokkal jobban. Így a kislány az ideje nagy részét magányosan, az almafa koronájában töltötte, főleg olvasással. Vagy a képzeletében nagyon is eleven D’Artagnan és a testőrök társaságában, esetleg a Világucca árkait vette birtokba vad harci kiáltásokat hallatva. Tehette, egy gyerek nem csap nagy zajt, még akkor sem, ha az egész kanyargós utca hosszát képes végigrohamozni.
Gyakran folytatott titkos párbeszédet Athosszal, vonzotta a testőr titokzatos szomorúsága. De leginkább arra vágyott, hogy Porthosszal nevessen nagyokat, a nagyszívű, rendkívül hiú testőr a többi könyvbeli barátjára emlékeztette.

Halász Bálint: Nyári rondó

Illusztráció: Sebők Csáki Tiána
(Szabadka, EmArt Képzőművészeti Műhely)

A hajnal egy fátyol, a köd selyem,

a domb a szoknya, rajta a zöld a pompa.

A völgy redő, az erdő kacéran int nekem.

Elillan, álomkép, a köd selyem.

De mégis, ott fent, a kék bálterem, 

a szél a tánc, arany cipőben ropja. 

A hajnal egy fátyol, a köd selyem

a domb a szoknya, rajta a zöld a pompa.

Szerkesztette: Turbuly Lilla

Mónika kedvence a belső otthon

 

Turbuly Lilla: Ki magában hordja

 

Illusztráció: Gyólai Gabi

 

 Ki magában hordja az otthont,
annak nem kellenek falak.
Ballag vele az út, sorsát viszi
a szekér ponyvája alatt.

Előtted jár, ha nem látod is,
címét sem kell eszedbe vésned,
a Göncölszekérre költözik,
s búcsút int a megérkezésnek.

 

 

Eredeti megjelenés: Ki magában hordja