A szerző fényképe |
A legtöbb ember hófehérnek képzeli a Mennyországot. Cuki,
bodros felhőkkel, keményített, fehér pongyolás, pihe-puha szárnyú angyalokkal.
Csak néha töri meg egy kis arany glória ragyogás a fehérséget. Még az Úr Isten
tündöklő szeretete is vakítóan fehér, mint teljesen ősz szakálla között
megcsillanó mosolya.
Az én Mennyországomban nincsenek felhők. Már csak azért sem,
mert tériszonyom van és semmi kedvem az örökkévalóságot folytonos parázással
tölteni.
Ha már kiérdemlem, hogy ott hárfázhatok – bár szerintem én
inkább felolvasni fogok, vagy rám bízzák az egyszerűbb szerda délutáni
fűzfarímek kifaragását –, akkor jól szeretném érezni magam.
Mert a Mennyország talán mégiscsak személyre szabható.
Mindenki azt kapja, amit megérdemel.
Én zöld Mennyországra vágyom.
Sok fával, bokorral, meg olyan pázsittal, amit nem
kisollóval nyírtak, és nem szőnyegbe tekerve terem, hanem kissé béna, van közte
pitypang, meg mindenféle réti gyom, ami tavasszal és nyáron vadvirágnak képzeli
magát, és teleszórja színes szirmokkal a zöldet. És szívesen bandáznak benne a
méhek, mert senki nem akarja őket kétnaponta lefűnyírózni.
Meg nagyon szeretnék cinegét és feketerigót, verebeket,
szajkót, és olyan madarakat, amiknek nem tudom megtanulni a nevét, de bármeddig
el tudom nézni, hogyan forgatják a fejüket, miközben hintáznak egy fa ágán. Az
örökkévalóságban lesz időm erre. Csak bámulni őket, meg hallgatni. De jó lesz!
Szeretnék rózsákat, meg sárga- és őszibarackot. Egy kis
málnát és cseresznyét is, mert ugyan ezek nem jönnek ki a ruhából, de ha nem a
fehér Mennyországba megyek, talán kaphatok olyan ruhát, amit, ha leeszem, nem
tűnik fel senkinek.
Sünt! Sün mindenképp legyen a Mennyországban. És ha van sün,
akkor persze giliszta is, nehogy éhes maradjon szegény. És katicabogár! A hét
pettyes. Meg pillangó. Bármilyen, csak ne molylepke, mert…na jó, nem baj, ha
becsúszik néhány molylepke is, végülis elférnek a többiekkel, csak nem tudom
mit esznek majd, de majd ezt megoldja a Mindenható, aki biztosan intéz nekem
egy nem túl nagy tavat is, körben sással, az egyik parton kis domboldallal,
amit erdő borít, az erdőben pedig néhány őz, és fácán a fura hangjával, meg
fülesbagoly.
Ha ez a tavas dolog nem jön össze, akkor sincs baj, velem
lehet alkudni.
Azért egy függő-, vagy hintaágyat azért kérek, hogy mikor a
szél megfésüli a Mennyországom fáinak lombkoronáját, én kényelmesen, hátradőlve
csodálhassam a félig lehunyt szemhéjamon át, hogyan csöppennek át a napfény
mézcseppjei a táncoló levelek között.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése