Tiszta, áttetsző kristályfélgömb? A jóisten óvó tenyere, ami
anyaföld fölé borul ? Sztratoszféra, mezoszféra, exoszféra? Halványkék mező,
ahol hófehér bárányként legelnek a lelkek? A végtelen hideg határa? Az angyalok
otthona? Kármán-vonal? Mennyország?
Ez az ég? Vagy az? Vagy ez is-az is?
Mindenkinek mást jelent. De ha az Égről beszélünk, bármilyen
megközelítésből tesszük is azt, elkerülhetetlen, hogy szóba kerüljön a repülés,
az ismeretlen, a félelmetes meghódítása. Az idegen világ lehet olyan vidék,
ahonnan még nem tért meg utazó, lehet álomvilág, lehet üresség, ahol csak a
fizika kérlelhetetlen törvényei maradtak – a lényeg, hogy ahhoz, hogy
elérhessünk erre a területre, el kell szakadnunk a Földtől.
Szó szerint vagy képletesen.
A következő másfél hónapban egy diákoknak szóló
novellapályázat kapcsán két témát fűzünk össze: a MENNYORSZÁG-ÉG világát és az
első írói szárnypróbálgatásokat. Ez a két téma nem áll távol egymástól. Nekem mindig az ég volt az a kapu, ami a
fantáziabirodalomba vezetett. Ha gyerekként a magasba emeltem a kezem, úgy
éreztem, csak egy kicsi hiányzik ahhoz, hogy elérjem az eget. Erre gondolva könnyebb
volt írni, mindig jött az ihlet. Nem meglepő hát, hogy Rosch Emma
középiskolás tanuló is az ÉG témájában írt ki novellapályázatot kortársainak.
Neki és a szakmai zsűrinek: Berg Juditnak és Turbuly Lillának köszönhetjük,
hogy megismerhetünk három ifjú, ígéretes tehetséget és a díjazott pályaműveiket.
Emlékszem, amikor 16 évesen először kaptam kritikát. Fogta a
többkötetes szerző az alkotásomat, és kihúzott minden fölösleges sort. Egyetlen
mondatot hagyott meg az egész írásból, és hozzáfűzte: ez jó gondolat, amivel
lehet kezdeni valamit. Az elmúlt hetekben a három díjazott is átélte, ahogy
szerkesztőként darabokra szedtük, majd velük együtt ismét összeraktuk a
műveiket, de ők egyetlen jó sornál és gondolatnál sokkal többet hoztak:
izgalmas elbeszéléseket, gyönyörű képeket, humort, érdekes karaktereket. Az ÉG-téma
kapcsán mesélhettek volna habkönnyű történeteket is, ehelyett mindhárman az
élet és a halál kérdéseire keresik a választ a szövegeikben. Velük tarthatunk a
tükörvilágba, ahol a fák az égig érnek, elvisznek az Ég Gyárba, ahol a kék
irodákból figyelhetjük a földi emberek szerencsétlenkedéseit, és elkísérhetünk
egy mezítlábas lányt az utolsó sétájára.
Minden leendő útitársat szeretettel üdvözöl a két szerkesztő: Wéber Anikó és Mészöly Ágnes
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése