Dávid Ádám |
Ez a kedvenc
gyerekkori képem.
Teli szájjal
nevetek, és még nem
tudom, hogy a
barackízű éden
nincs mindenhol,
csak tata kertjében,
de azt
hajtogatom: „Bajack, bajack!”
Mögöttem a
széken dédi gubbaszt,
a fényárban ő
az árnyékkontraszt.
„Ádikám,
mondd, a meleg nem tikkaszt?
És ne kacagj
úgy, mert még megpukkadsz!”
Én csak
hajtogatom: „Bajack, bajack!”
Hol az a kert?
Hát a dédi benne?
Nincs már kert,
a dédi eltemetve,
mégis itt vannak
egy fémkeretbe
zárva. Az a
huncut meg csak enne,
és azt
hajtogatja: „Bajack, bajack!”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése