(c) Simonyi Cecília |
Ma nagy pelyhekben
hull a hó,
kinyílt az ég zsákja
megint,
kristályruháját ölti
fel
a jégre hűtött
pillanat.
Így válik tűvé millió
felhőben hűlő
páracsepp,
lapok, lapocskák,
oszlopok
keletkeznek fagypont
alatt.
Lesznek belőlük
csillagok,
csillagképek,
galaktikák,
ahogy a szél kavarva
fúj,
a város felett
mindenütt.
Az égi templom földre
hull,
ma nagy pelyhekben
jön közénk,
a mínuszoknak így
örül
utcákon lakó sok
szegény.
Jégrészecskékre
fagyva lent
emberrészecskék
alszanak,
kristályruháját ölti
fel
fehéren át a
Mindörök.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése