 |
| (c)Pap Kata |
Hideg
van, hideg!
Fázom.
Fázom.
Pedig a paplanból
ki alig is látszom.
Bújj ide
hozzám,
melegíts meg.
Jószívű
Gazdám,
te segíts meg.
Hideg
van, hideg!
Ugye te
is fázol?
A koszos kabátból
pedig ki se látszol.
Bújj ide kutyusom,
melegíts
meg.
„Jószívű ember,
te
segíts meg!”
Rójuk az
utcát,
tél van,
tél van.
Bokron a jégcsap
szépen csillan.
Gyere
csak, Gazdám!
Itt egy zacskó!
Micsoda lakomát lelt
ez
a tacskó!
Rójuk az utcát.
Tél van! Szél van!
Ott
már ebéd vár,
ahol
az a tér van.
Gyere csak, kutyusom!
Vár
a gulyás!
Zsíros hús, meleg lé,
futás,
futás!
Nézd!
Mennyi gyerek!
Menjünk!
Játsszunk!
Szaladjunk, fussunk!
Bírja a lábunk!
Gyere
már, Gazdi!
Nézd, gyerekek!
Jaj, ne
már! Közéjük
miért nem mehetek?
Nézd! Mennyi gyerek!
Pont ide jártam…
Akkor
megvolt még
mindkét
lábam.
Jajj, de szerettem
iskolás
lenni,
minden délben
meleget
enni!
Fürödni este
és
vacsorázni!
Langymeleg vízben,
kádban
ázni.
Esti mesét is,
és
takarót…
Nézd csak, kiskutyám!
A régi templom.
Mária ölébe
fejem lehajtom.
Illatos ő is,
mint az anyám,
köténye elrejt,
mint hajdanán.
Zárva az ajtó.
Jeges kilincs.
Hát
odabent már
senki
se nincs?
Üdvözlégy, Mária!
Imádkozz
értem!
Egyszer majd legyen
hova
hazatérnem.
Hideg
volt, hideg!
De már
nem fázom.
Papírhalmunk alól
már ki se látszom.
Kabátod
alatt
minden meleg.
Olyan jó
itthon!
Mindig veled.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése