– A. A. Milne nyomán –
 |
| Köteles Éva rajza (EmArt Műhely, Szabadka) |
Malacka tovább
lustálkodott, mint tervezte, de aztán feltápászkodott, mert már nem
halogathatta tovább, hogy karácsony előtt rendet rakjon abban a disznóólban,
amit a házikójának nevezett. Egy baj volt csak: kedve nem nagyon volt hozzá,
ezért elhatározta, hogy áthívja Mackót, aki, ha nem is segít kézzelfoghatóan,
de biztosan kitalál valami jó kis Karácsony Előtti Takarító Dalt, és úgy majd
vidáman megy a munka.
De Micimackó a
telefonhívásra a füle botját sem mozgatta. Malacka pedig egyre inkább úgy
érezte, hogy egyedül képtelen nekikezdeni a munkának. Átballagott hát a Mackó
odújához, és csodálkozva tapasztalta, hogy otthon leli, még csak nem is aludt.
– Talán a fülemmel lehet
valami – vonta meg a vállát Mackó, majd hozzátette: – De ez semmi, én Fülest
próbálom elérni több napja, és a füle botját sem mozgatja, pedig neki jó nagy
van.
– Komolyan mondod? –
vágott aggódó képet Malacka. – Gyere, nézzük meg, mi lehet vele.
Kettesben caplattak át
Füleshez, akit szintén otthon találtak, a deszkaházikója ablakán bámult kifelé
szomorúan.
– Füles! – rivallt rá
Micimackó. – Nem hallod tán a telefoncsörgést? Már mióta hívogatlak…
Füles, az öreg, szürke
csacsi felkapta a fejét.
– Sajnálom, Mackó, nem
halottam semmit. Pedig ha tudtam volna, hogy te hívsz, biztosan felveszem.
Igaz, én meg Nyuszit nem tudom telefonvégre kapni: kicsöng, de semmi válasz.
– Nyuszi nem veszi fel?
Aki folyton seftel? Ez érdekes! – állapította meg Malacka, aki időközben
teljesen elfeledkezett a takarításról, és máris javasolta, hogy keressék fel
Nyuszit, hogy megnyugtassák a lelkiismeretüket. Hármasban baktattak tovább.
Nyuszi épp pasziánszot
rakott ki a laptopján, és meglehetősen pikírt hangon utasította vissza, hogy
Füles telefonjait ne hallotta volna meg.
– Kérlek, Füles, ez
teljes képtelenség. – Ám aztán megjegyezte: – Tény és való, mintha az utóbbi
időben alig keresnének... Se a rokonaim, se az üzletfeleim nem hívnak. Akartam
is tanácsot kérni Bagolytól, de hát tudjátok milyen Bagoly… Majd pont a
telefont veszi fel!
– Azért csak vigyázzunk!
– vetette közbe Malacka. – És ha történt valami Bagollyal? Teszem azt, leesett
a fáról?
Ez nyomós érv volt.
Felkerekedtek valahányan, hogy ellenőrizzék Bagoly egészségi állapotát.
Mackó most, hogy már
negyedszer keltek útra, egy kis Erdőjáró Nótát rögtönzött, a lépés
ütemére:
Történt
valami hallatlan,
Hogy
a telefonok hallgatnak.
Ha
csörögnek is, hát hangtalan,
Már
mindenki tanácstalan,
Pedig
hallani de csuda jó,
Ezt
én mondom, a Micimackó!
Bagoly egy fejjel lefelé
tartott telefonkönyvet böngészet, amikor betoppantak.
– Bagoly, tán a füleden
ülsz? – szegezte neki a kérdést Nyuszi, hiszen csak ő tudta, hányszor hívta már
Bagolyt, és persze azt is, hogy mi ügyben.
– Lám, milyen díszes
társaság! – nézett rájuk bölcsen Bagoly. – Kár, hogy Róbert Gida nincs itt,
ugyanis vele kívántam értekezni. De tán megváltozott a száma, nem veszi fel.
– Róbert Gida sem? –
kiáltotta Malacka. – Hiszen ez rettenetes! Menjünk hozzá valamennyien!
Sietősre fogták a járást,
míg Bagoly kitárt szárnnyal a fejük felett lebegett.
Róbert Gida a szobájában
ült, és az iPodjával vacakolt, nem csoda, hogy nem hallotta Bagoly hívásait,
ráadásul a mobilját is némára állította. Hivatalosan ugyanis éppen „tanult”. De
azon teljesen elképedt, hogy a jelek szerint az összes állat, aki a Százholdas
Pagonyban lakik, már nagyot hall.
– Legalább megvan, mit
kaptok karácsonyra! – vidult fel hirtelen. – Egy csinos kis hallókészüléket.
Egytől egyig!
– És én? És én? –
visított erre Malacka. – Hiszen nekem jó a fülem!
– Neked? – nevetett fel
erre Róbert Gida. – Egész reggel hívogattalak, mert tudtam, hogy mára tervezted
a Nagy Karácsony Előtti Takarítást. Gondoltam, átjövök kicsit segíteni…
– Te telefonáltál? –
esett le most Malacka álla. – Én abból semmit sem hallottam… De tényleg semmit!
Róbert Gida fogott egy
nagy, tiszta írólapot, és vidáman így szólt:
– Akkor most megírjuk az
angyalnak, hogy mindenki egy pompás hallókészüléket kér karácsonyra. Hány darab
is kell? Csacsi öreg Medvémnek, Fülesnek, Nyuszinak, Bagolynak, és hogy ne
feledjük, Malackának is!
Minden állat rámeredt:
– És neked???
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése