 |
| Kürti Andrea grafikája |
- A kalapom oly otromba -
sírdogált a kucsma gomba.
- Gallérom is gyűrött szegény,
én vagyok itt az erdőben
a legcsúfabb gomba legény.
Lenéznek a gombatársak,
- Ne butáskodj, nem vagy csúnya,
fess rajtad e gomba gúnya,
kalapodra más is vágyna,
- mondta neki vigasztalón
a vargánya bájos lánya.
Boldog lett a kucsma gomba,
Nagyot nőtt az önbizalma,
megemelte rút kalapját,
s táncra kérte a vargánya
udvarias leánykáját.
Felszisszent a vargánya-lány,
Minek is jár folyton a szám,
Bármennyire tolerálom,
Attól sajnos ki nem állom.
Ám hangosan így válaszolt:
- Bocsika, de nem táncolok.
Hasogat a fejem nagyon,
biztos nyomja a kalapom.
Azt ajánlom kérd fel inkább
azt a kucsmagomba leányt
ki nem lakik tőled távol,
és már eleped a vágytól,
hogy a karjaidba fogjad,
nála nem is találsz jobbat.
- Ó hogy csípje meg a kánya,
igazad van kis vargánya
Nem mertem felkérni eddig,
pedig esküszöm, hogy tetszik.
Megemelte a kucsmáját,
s felkérte a kucsmalánykát.
Becézgette, kényeztette
Később feleségül vette.
Lám mily szép a tolerálás,
még ha rossz a hozzáállás,
akkor is jó pár dologra,
és még nem is kerül sokba.
.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése