 |
| Bódi Kati grafikája |
1.
ILLARA-nak hívnak, és Trinidad egyik városának a legszélén
lakom, egy kakaóültetvényen. Trinidad egy kicsiny sziget Venezuela partjai
mellett, és azt hiszem, ez a legszebb vidék a világon. A házunk a hegyek
lábánál áll, nem messze az esőredőtől. Apukám biológus, a Port of Spain-i
egyetemen tanít. Anyu az ültetvény dolgait intézi, és vigyáz a házra.
Van egy ikertestvérem is, Keneisha. Amikor világra jöttünk,
egy pár percig nem tudott levegőt venni. Lehet, hogy ezért van az, hogy elég
furcsa lány.
2.
– Valaki megint nagyon korán ébredt! – üdvözöl Jason bácsi,
aki minden nap elsőként érkezik a munkásaink közül.
– Muszáj korán kelnem! – válaszolok vidáman. – Tudod, meg
kell etetnem ezt a két gazfickót, mielőtt suliba indulok. James! Liliana! Fel
ne lökjetek! – próbálom rendre utasítani a kecskéimet, de sajnos nem hallgatnak
rám. Nagyon neveletlenek. Felborítják a vödröt, amiben a tápot vittem nekik, és
engem is majdnem.
Jason bácsi csak nevet rajtam.
3.
– Apu, keress már valami zenét! – csapkodom az ülést a
kocsiban. Keneisha is nekilát, de ő nem csak csapkod, hanem jól meg is rugdossa
a vezetőülés hátulját.
– Hiába minden, úgyis meghallgatom a híreket – ellenkezik
apa.
Unottan hallgatjuk a sok ostobaságot a bűntényekről meg az
olajárakról, aztán végre felhangzik az egyik kedvenc slágerünk. Hangosan énekeljük
mi is a dalt. Azaz én éneklem, de a húgom is beszáll, bár ő csak dünnyög, mert
nem nagyon tud beszélni. A legtöbb autista egyáltalán nem tud beszélni, de
Keneisha hozzájuk képest nagyon ügyes, mert egy csomó szót tud már.
– Milyen jó lesz egy kis nyugalom az egyetemen! – sóhajtozik
apu, de nem kapcsolja ki a rádiót.
4.
Először Keneishát tesszük ki az ő iskolájában. Ez egy nagyon
kicsi iskola Trincity-ben: barátságos kis rózsaszín épület hatalmas kerttel, és
a kertben egy óriási mangófával. Mis Williette megöleli a húgomat, amikor
megérkezünk, és megkérdezi apát, hogy telt a hétvégénk. Keneisha beszalad a
kertbe és leül a mangófa alá. Tudom, hogy néha egész nap csak ott ül, és nem
csinál semmit, de Miss Williette nem haragszik rá ezért. Ebben az iskolában nem
matekot tanulnak meg nyelvtant, hanem inkább azt, hogy hogyan kell viselkedniük.
Szerintem a húgomnak még sokat kell tanulni.
Utána apa engem is elvisz a suliba. Én a főváros egyik
legjobb iskolájába járok. Ez egy hatalmas épület, nincs kert, csak egy
betonozott udvar. És nagyon sokat kell tanulnunk. De szeretem az iskolámat, és
főleg a barátnőimet, Janelle-t és Ann Marie-t. De egyik tanárnak sem hagynám
magam megölelni. Talán csak a hegedűtanárnőmnek, Miss Lucy-nak, aki a legjobb
fej az egész világon.
5.
– Egyszerűen csodálatos, ahogy ezt a darabot játszod! –
dicsér meg Miss Lucy. – Nem is tudom, hogyan szólna, ha tényleg gyakoroltál
volna a hétvégén!
Elpirulok. Miss Lucy mindig észreveszi, ha akár egyetlen nap
gyakorlást kihagyok.
– Már nem akarsz világhírű hegedűművész lenni? – kérdezi.
– Dehogynem! – felelem. – Világhírű hegedűművész leszek, és
lesz egy farmom ötven kecskével!
Zeneóra végén elmesélem a barátnőimnek, miről beszélgettünk
Miss Lucyvel.
– Én kémiát fogok tanulni, de nem itt, hanem elköltözök az
Egyesült Államokba – tervezget Janelle.
– Én orvos leszek, és meggyógyítom az olyan beteg gyerekeket,
mint ILLARA húga – mondja Ann Marie.
Nem akarom elvenni a kedvét, ezért nem magyarázom el neki,
hogy Keneishát nem lehet meggyógyítani.
Aztán befejezzük az álmodozást, és sietünk a dobzenekar
próbájára. Tavaly ugyanis megnyertük a karneválon az üstdobzenekarok
vetélkedőjét, és Miss Lucy szerint idén is ez a minimum.
6.
– Anyu, be akarok menni a könyvesboltba! – rángatom anyu
blézerét a Trincity Mal kellős közepén.
– Tudod, ILLARA, hogy előbb a kézműves boltba és a
játékboltba kell mennünk. Keneisha ragaszkodik ahhoz, hogy sorban látogassuk
meg a boltokat.
Nem akarom anyu bajait tetézni, szóval bemegyek szépen én is
minden boltba, ahogy szoktuk. De a könyvesboltban sokáig keresgélek egy kottát.
Keneishának elfogy a türelme. Először csak áll, mintha lefagyott volna, aztán
topog, ezzel jelzi, hogy menjünk már. Aztán elkezd kiabálni, és lever egy csomó
könyvet a polcokról.
Szerencsére az eladók már ismernek minket és intenek
anyunak, hogy menjen csak tovább, én meg ott maradok velük és segítek
összepakolni.
Persze a kottáról el is feledkezem, csak a kocsiban jut
eszembe újra. De akkor már késő.
7.
Alig szállok ki a kocsiból, a kecskéim szaladnak hozzám.
Megettem őket, aztán legalább egy órát hegedülök.
Keneisha ezalatt kint ül a kertben. Ahogy kinézek az
ablakomon, látom őt. Csak néz, néz maga elé, dülöngél magában, és a gondolatai
messze járnak.
Hirtelen hangos kiabálásra kapom fel a fejemet. Lilliana és
James kiszabadultak a karámjukból és odamentek a húgomhoz. Ő pedig elkezdett
sikoltozni és csapkodni, mert nagyon fél a kecskéimtől.
Anyu rémülten szalad ki hozzá. Visszazavarja az állatkáimat
a helyükre, és nagyon megszidja őket, aztán engem is megszid, mert nem zártam
be a karámot figyelmesen.
Az persze nem érdekel senkit, hogy szegény kecskék is hogy
megijedtek.
Duzzogva megyek vissza gyakorolni. Keneisha tovább dülöngél
a fa alatt.
A haragom bánattá válik, ahogy nézem a testvéremet. Olyan
szomorú, hogy annak ellenére, hogy egyformák vagyunk, mint két szem meggy,
mostanában már szinte semmit sem tudunk együtt csinálni. Régen még játszottunk
vagy sétáltunk együtt, de manapság már…
8.
Esténként, főleg, amikor a munkásaink sokáig dolgoznak a
farmon és anyunak velük kell foglalkozni, én segítek ágyba menni Keneishának.
– Gyere, Keneisha, kifésülöm a hajdat – mondom neki, és ő
jön, és hagyja, hogy kifésüljem a haját.
– Gyere, Keneisha, segítek zuhanyozni – mondom neki, és ő
jön, és hagyja, hogy beszappanozzam tetőtől talpig.
– Gyere, Keneisha, rád adom a pizsamádat – mondom neki, és ő
jön, és hagyja, hogy felöltöztessem.
– Gyere, Keneisha, mesélek – mondom neki, és ő jön, és meghallgatja
a kedvenc meséjét. Időnként addig mutogat a hegedűmre, amíg nem játszok neki
valamit altatóként.
Aztán amikor elaludt, én is bevackolok az ágyamba. Soha nem
tudok elaludni, amíg apa nincs itthon. A mi szigetünkön nagyon nagy a bűnözés,
főleg a fővárosban, ahol apa dolgozik. Tudom, hogy apu erős és vigyáz magára,
de akkor is. Csak az után oltom le a kislámpámat, hogy meghallottam, hogy beáll
a kocsija a kertbe. Aztán behúzom az ágyamon a szúnyoghálót, a fal felé
fordulok, és már alszom is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése