Szathmáry István könyvborítója |
Tasnádi Emese:
Az Autómosószörny
Mondják, az
autómosóban, a benzinkútnál lakik egy szörny. Egy Autómosószörny. Senki nem
látta addig, amíg Kisjoci, akit Nagyjoci elvitt magával tankolni, észre nem
vette. El is mondta gyorsan mindenkinek a benzinkúton: a benzinkutasnéninek, és
a benzinkutasbácsinak, a szőke néninek, aki nem tudott tankolni, a kopasz
bácsinak, aki segített tankolni a szőke néninek és elmondta még a rózsaszín
masnis kiskutyának is, aki a szőke néni kezében volt és nagyon mérgesen ugatott
a kopasz bácsira. A benzinkutasnéni mosolygott, a benzinkutasbácsi egy barackot
nyomott a fejére, a szőke néni azt mondta: „jaj, ne már, egy szörny! aohh,
micsoda hely!” A kopasz bácsi morrant egyet, hogy „ne ijesztgesd a hölgyet,
öcsi!”, a kiskutya pedig nagyon mérgesen, és nagyon élesen azt vakkantotta:
vauuujjjj!
Kisjoci végül úgy döntött, hogy nincs mese, magának kell
kézbe vennie a dolgokat, felhúzta a gumicsizmáját, fejére húzta az uzsonnás
zacskóját és felvette a méhecskés esőkabátját.
-
Hová mész Kisjoci? – kérdezte Nagyjoci, miközben
ellenőrizte a légnyomást az autókerekekben.
-
Meglesem a szörnyet az autómosóban.
-
Jó, de vigyázz magadra, nehogy felfaljon!
-
Viszek magammal müzli szeletet, azt biztosan szereti,
mert én nem szeretem, olyan szörnyen rossz az íze.
Ezzel el is indult az autómosóhoz. Az ajtóban megállt és
óvatosan belesett. Nem volt bent senki, a földön pocsolyák, a falon pedig egy
tábla. A túlsó oldalon ott volt maga az Autómosószörny, vizes szőre lógott,
fején piros szöveg villogott: ALVÁZMOSÁS, SZÁRÍTÁS, MOST INGYEN VAX!
Kisjoci jó alaposan megnézte az Autómosószörnyet, hisz ez
nem is olyan félelmetes, gondolta. Csak csendben sírdogál magában, lehet
hallani, ahogy potyognak a könnyei. Aztán egyszer csak minden megváltozott: egy
nagy fekete autó gurult be az autómosóba, pont a szörny hatalmas szája elé. Az
Autómosószörny felborzolta a szőreit és hangos morgásba kezdett, a könnye
patakokban folyt és szerteszéjjel, nagy sugarakban locsolta vele a nagy fekete
autót. Valószínűleg valaki korábban lelocsolhatta egy pohár folyékony
szappannal is, mert a fekete autó pillanatokon belül olyan habos lett, mint
Kisjoci keze, amikor ráöntött egy fél flakon folyékony szappant.
És ekkor az Autómosószörny hatalmas szőrös szája egészében
bekapta a fekete autót, Kisjoci ijedten takarta el kezével a szemét. Nagyon
sajnálta a kocsit, mert pont olyan volt, mint Nagyjocié, egy fekete Opel
Zafira.
-
Neeee! Ne bántsd őt! – kiáltotta a szörnynek, de az úgy
tett, mintha nem hallotta volna meg.
-
Engedd el, hallod, mert megharagszom! – toppantott egy
kicsit bátrabban Kisjoci és kilesett az ujjai között. Hiába, az Autómosószörny
csak ki-be tologatta a szájában az autót, és úgy tett továbbra is, mintha süket
lett volna.
-
Na, most már elég! Nesze, itt van egy müzli szelet, edd
inkább ezt meg!
A szörny hirtelen megállt, abbahagyta a morgást és a sírást
is, majd vékonyka hangon megszólalt:
-
Milyen müzli szelet?
-
Csokis.
-
Az jó, azt szeretem.
-
De csak akkor kapod meg, ha elengeded a nagy fekete
autót.
-
Viheted. Nekem úgysem ízlett. Túl fekete. Különben is
jobban szeretem a mazdákat.
-
Én is jobban szeretem, de azok drágák.
-
Hát, azokról nem is mondanék le egy müzli szeletért!
Minimum egy kindertojást kellene adnod. – jegyezte meg ravaszkásan az
Autómosószörny, mert úgy látta, hogy Kisjoci esőkabátjának a zsebe gyanúsan
dudorodik.
Kisjoci hirtelen a zsebébe nyúlt, elindult kifelé az
autómosóból, majd kissé hátrafordítva a fejét, könnyedén megrántotta a vállát
és csak úgy odavetette:
-
Az nincs.
Miközben Nagyjoci és Kisjoci elmentek a benzinkútról, még
látták, ahogy az autómosóhoz egy ezüst Mazda MX5-ös gurult be. És jól lehetett
hallani azt is, ahogy az Autómosószörny morogni kezd, majd hangosan felzokog.
-
Pedig csak egy kindertojás kellett volna neki. –
jegyezte meg csendesen Kisjoci, markában apró játékfigurát szorongatva.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése