 |
| Nyitrai Szilvia villamosának első.... |
Azt ígérte anya este, nagy körútra megyünk Pestre.
Hurrá, de jó! Alig várom, teljesül a régi álom!
Azon nyomban örömömben, kecskerímet rögtönöztem:
„Jobb ez, mint a tornaóra, felszállunk a Combinóra” !
Elindulunk vele Budán, Margit hídon át a Dunán,
végig Pesten aztán újra, megérkezünk Dunán-túlra.
Gombnyomásra ajtó nyílik, beszállnak a bácsik nénik -
jó, hogy nincsen lépcső alul, babakocsi simán gurul.
Kistesómmal megegyeztünk: jegykezelő én leszek,
majd amikor megérkezünk, leszálláshoz ő jelez.
Apa szólt, hogy menjünk beljebb, van üres szék, párnás kék,
ne álljunk az ajtó előtt, más ember is felszáll még.
Jött egy ember nagy szakállas, Télapó is lehetne,
jól megtömött hátizsákját lába mellé letette.
Utazik egy kedves agár, nyakán póráz, száján kosár.
Jött egy babát váró néni, átadtam a helyet néki.
Jött egy fiú, kicsit pufi, perec nála meg egy lufi,
de egy bácsi intett neki, itt az ételt el kell tenni!
Szólt, hogy inkább kapaszkodjon, az a léggömb el ne szálljon,
másokat meg arra kért meg: legyen náluk jegy, vagy bérlet.
Azt gondolom, egyértelmű: Combinozni jó dolog,
gyorsan suhan, belül csendes, szemből nézve mosolyog.
Tetszik nekem: hosszú sárga, földig érő ablakos,
mókás, hogy a Föld kerekén nincsen hosszabb villamos.
 |
| és utolsó kocsija (vagy fordítva) |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése