Madarász Gergely (www.madaraszgergely.hu) illusztrációja |
Szőcs Henriette
Repülj, repülj, szőnyeg!
Kuszkusz óvatosan somfordált
be gazdája szobájába. Először bumfordi fejét dugta be a résen, majd mancsával
meglökte az ajtót. Döbbenetére Herceg a padlón térdelt, ütemesen előre
hajladozott. Közelebb lépett, és megszagolta a kisfiú hátsóját.
-
Megbolondultál, Kuszkusz? – ugrott félre Herceg,
attól tartva, hogy a jószág szokás szerint beléharap.
-
Tudod, mi, macskák, így üdvözöljük egymást. Mikor megláttalak a földön, összezavarodtam.
Mit csinálsz te itt?
-
Imádkozom, gyere, megmutatom.
Ölébe vette cicáját, és rákuporodtak a szőnyegre.
-
Látod, milyen szép, mint egy virágos rét! –
simított végig a piros mintás szőttesen Herceg. – A nagypapámtól kaptam
ajándékba, Mekkában vette nekem.
-
És az a kerek ott micsoda? – bökött orrával
előre Kuszkusz.
-
Egy iránytűről megtudhatod, merre van kelet.
Abba az irányba fordulva kell imádkoznunk – magyarázta Herceg türelmesen.
A kíváncsi barátnak azonban ez nem volt elég, hirtelen a
műszer felé kapott a mancsával, és a szőnyeg a levegőbe emelkedett. Huss, már
ki is szálltak a nyitott ablakon.
-
Juhéj, repülök! – ficánkolt örömében a cica.
Nagyon élvezte a kalandot, mivel eddig hiába könyörgött, Herceg és családja
sohasem vitték magukkal külföldre. Felfedezték, amikor belebújt a bőröndbe, és
a születésnapi lufis léghajózás is
csúfosan végződött, a hamis ciprus tetején landolt, majdnem lemaradt a tortáról.
-
Maradj már nyugton, - csitította Herceg, és
szorosan magához ölelte, - a végén még mindketten lezuhanunk!
-
Ugyan, ha már ilyen szupi holmit kaptál a
nagypapádtól, legalább próbáljuk ki!
-
Nem lehet, Mama mérges lesz, ha szó nélkül
elmegyünk – ingatta a fejét a kisfiú.
-
Persze, ha megkéred, biztosan beleegyezik, hogy
tegyél egy kört a város felett – öltötte ki gúnyosan rózsaszín nyelvét
Kuszkusz.
-
Igazad van, nem fog elengedni – szomorodott el
Herceg.
-
Na, akkor körözzünk egyet, aztán gyorsan
visszajövünk, észre sem fogja venni a mamád. Különben meg a nagyszüleid hibásak
a buta ajándékuk miatt.
-
Merre menjünk? – kérdezte csillogó szemmel a
kisfiú.
-
Hova szeretnél? Szerintem egy varázsszőnyeggel
bárhová lehet, nem kell hozzá jegy meg útlevél.
-
Tényleg? Akkor irány Isztambul, már régen
szeretném megnézni.
A szőnyegnek sem kellett több,
olyan sebesen szállt a háztetők és a felhők felett, hogy a két szökevény
fázósan bújt egymáshoz. Hercegnek eszébe jutott, Mama mindig csomagol
pulóvereket a repülőre, hogy ne fázzanak meg. Valami szorította a mellkasát, de
hirtelen lenézett, és még a szája is tátva maradt a gyönyörűségtől. Látta az
alatta elsuhanó töméntelen autót, melyek mint hangyák araszoltak a boly felé,
hallotta a szűnni nem akaró, állandó dudaszót. Észrevette a Boszporuszon
ringatózó hajókat, felfedezte az Aranyszarv-öböl fényeit, érezte a Galata-híd
éttermeiből áradó sült hal illatát. Már éppen azon gondolkodott, hogyan tudja
megállítani ezt az izét, hogy vehessen egy szendvicset, amikor a szőnyeg éles
kanyart vett, és befordult egy hatalmas térre.
A sok albumnézegetés után
azonnal felismerte a Topkapi Szeráj romantikus belső udvarát, a mecsetté
alakított keresztény templomot, a Hagia Sofiát, és vele átellenben, a Sultan
Ahmet mecset hat minaretjét. A Sultan Ahmet előtti szökőkút színes fényben
úszott, hol kékben, hol sárgában, hol pedig rózsaszínben pompázott.
Kuszkuszt érdekelni kezdte a
dolog, a szőnyeg szélére mászott, onnan figyelte, hogyan villódznak a fények a
vízcseppeken. Hirtelen feltámadt a szél, és hatalmas lökéssel a torony fölé
repítette a szőnyeget. A rántástól Kuszkusz elvesztette egyensúlyát, lezuhant,
egyenesen a szökőkút medencéjének irányába. Az anyag széle pedig beakadt a
csúcsos tető egyik kiálló díszébe. Herceg rettentően megijedt, tudta, hogy
Kuszkusz fél a víztől és nem tud úszni, hiszen a nyaralás alatt már kimentette
barátját a folyóból. Már éppen pityeregni kezdett, és a mamáját hívta, amikor
eszébe jutott a film, amit előző héten látott az állatos csatornán. Egy ló
szakadt bele a tó jegébe, és az emberek hason fekve közelítették meg.
Herceg óvatosan elterült hát a
szőttesen, a szélére kúszott, félve lenézett. Láss csodát! Kedvenc cicája ott
imbolygott a levegőben, karmait a rojtokba akasztva. Már nem a szökőkút játékát
figyelte, hanem könyörögve nézett gazdájára. Herceg felhúzta maga mellé,
vigyázva kiszabadította Kuszkusz karmait, és szorosan átölelte.
-
Azt hiszem, legközelebb inkább igazi repülővel
jövünk, és Mamát sem hagyjuk otthon. Most menjünk gyorsan haza!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése