Molnár Jacqueline illusztrációja (www.jacquelinemolnar.com) |
Lackfi János
ÍZIRÁJDER
Nagyapám
udvarán körben letámasztva
a motorok, Riga
meg MZ meg Pannónia,
nagyapám
állandóan
szereli őket,
azt mondja, jó
kis gépek ezek,
és néha megy is
rajtuk egy kört,
a kipufogója
olyankor
iszonyúan
füstöl,
de aztán
lerobbannak,
és kezdheti
újra a szerelést.
Nagyanyám
legyint,
hogy addig is
elvan az öreg,
PAPA, GYÖJJÉL
ENNI,
ordítja
Nagymama, mert Nagyapám
kalapál vagy
süket vagy kalapál és süket.
Múltkor
Nagyapám eljött a mi Jawánkért,
amit már nagyon
régen nem használunk,
ott állt a
pincében,
jó kis gép ez,
fiam,
fel is pattant
rá, hogy így viszi haza,
mi meg kocsival
mentünk utána,
de utolérni
sose sikerült,
nem fogott a
fékje,
és nagyapám
eszeveszett
dudatülköléssel
rémülten
átvágtatott
minden piroson,
és minden kereszteződésen,
de az egyik
pirosnál egy profi motoros
állt az autók
mellett a Kawasakijával,
Nagyapám pedig
megjelent mögötte,
és ráordított,
hogy
TAKARODSZ, AZ
ANYÁD ISTÁLLÓJÁT!
vagy ilyesmit,
és a kawasakis
belenézett a visszapillantóba,
meglátta
csontsovány nagyapámat,
amint az
öklével hadonászik,
üvölt és ősz
haja lobog a menetszélben,
és akkora gázt
adott,
és úgy
áthajtott a piroson,
hogy hirtelen
egész kicsire zsugorodott,
talán azóta sem
állt meg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése