Kiss Lehel: Kitárulnak a szárnyak

Illusztráció: Bódi Kati

Kulcsszavak: szőnyeg, temető, végtelen (кілем, зират, шексіз)

Áldassék az Isten!
Áldassék az Isten!
Alatta trónus, szentséggel övezve, igazsággal rakva,
trónusa alatt a végtelen ég,
az égen nagy kerék forog: a fényes Nap,
a Nap alatt néma felhőnyájak isznak, legelésznek,
alattuk muzsikál a szél,
a szélben, mint szikla, áll a jurtánk,
alatta temető mindenütt, temető
– állatoké, embereké, álmoké, lerágott csontoké –
jajszókkal övezve, könnyekkel rakva,
a csontokon puszta föld,
a földön négy patkó,
a patkókon szilaj, szürke ló,
a lovon rongyos szőnyeg,
a szőnyegen apám,
apámon kesztyű,
a kesztyűn komor sas,
a sas szemén bőrsapka,
ami ha lekerül, kitárulnak a szárnyak,
mintha a végtelen égbe, az Isten elébe…
De jaj, kisnyúllal fog visszaszállni!
Jaj, kisnyúllal fog visszaszállni!

Szerkesztette: Németh Eszter 
  
Kiss Lehel versét meghallgathatod az alábbi felvételen, Lázár Balázs előadásában:

Békefi Ákos: Szárny (қанат)

Békefi Ákos: Láthatár (көкжиек)

Békefi Ákos: Platánfa (шынар)