Mészöly Ági: Tázi és a csillag

Gyólai Gabi grafikája

Tázi harmadszor kopogtatott a fáskamra ajtaján.

- Kornél! Szofi! Tudom, hogy itt vagytok!

- Mit akarsz? – kiabált ki Kornél barátságtalanul.

- Csak a neveket hoztam át – magyarázott Tázi, és fázósan összehúzta magán a pulóverét.

- Milyen neveket? – hallatszott most Szofi hangja a kamrából.

- A karácsonyi… – felelt a kislány, és benyitott a kamrába.

- Ki mondta, hogy bejöhetsz? – ugrott az ajtó elé Kornél, de már késő volt. Tázi elkerekedett szemel bámult a kamra mélyére.

- Ez valami… masina?

- Igen, de tünés kifelé – próbálta a fiú kitusztkolni a lányt az udvarra.

- Nem is érdekel a hülye masinátok! – sértődött meg Tázi. – Csak a karácsonyi…

- Minket meg a hülye karácsonyod nem érdekel – vágott vissza Kornél. – Az egész csak kitaláció. Kisjézus meg betlehemi csillag… jó vicc.

- Nem kitaláció - vágott vissza Tázi, és földhöz csapta a két papírfecnit, ami a délelőtti ajándékozó sorsolás végén az ikreknek maradt. – De ti ezt úgysem érthetitek, okostojások!

- Ne figyelj rá! Én örülök, hogy itt vagy – csitította őt Szofi, és valamit mutogatott a bátyjának. - Ugyanis hárman…

- Tényleg, tök jó hogy átjöttél! – csapott a homlokára a fiú is.

- Mi van? – értetlenkedett a szomszéd kislány.

- Ez itt egy időgép. Apa tervezte - magyarázott Kornél, és már nem próbálta rejtegetni a kamra homályában derengő valamit. – Azért nem voltunk ma iskolában, mert ki akarjuk próbálni, de képtelenek vagyunk elindítani ketten.

- Mert Apa úgy csinálta, hogy ne érjük el egyszerre a három panelt. De segítesz, akkor velünk jöhetsz egy időutazásra – ajánlotta kedvesen Szofi.

Tázi gyanakodva méregette az ikreket. A suliban mindenki tudta, hogy ketten okosabbak, mint az összes tanár együttvéve, meg hogy az apukájuk találmányokon dolgozik – de az időgép így is túlzásnak tűnt.

- És… melyik korba akartok utazni? – kérdezte inkább csak időhúzásként.

- Az majdnem mindegy – nagyképűsködött Kornél. – Bárhova elmehetünk. Megnézhetjük a dinoszauruszokat, az első holdraszállást…

- Akár a kis Jézus születését is? – kérdezte óvatosan Tázi.

Szofi látta, hogy a bátyja valami otrombaságot készül mondani, ezért közbevágott:

- Akár azt is, ha ahhoz van kedvünk… és ha segítesz. Nézd csak, itt ez a fülke, ebbe kell bemásznunk…

- Bele sem férünk– hitetlenkedett Tázi. – Ez az egész csak egy műanyag tojás…

- Nyugi, belül nagyobb – vigyorgott Kornél, és már el is tűnt a fura masinában.

- Na, jössz? – kérdezte Szofi. Tázi érezte, hogy a gyomra gombócba kerekedik az izgalomtól. Hatalmasat sóhajtott, és elindult a fiú után a sejtelmesen villogó gép belsejébe.

- Nincs más dolgod, csak ezen a panelen tartani a kezedet – magyarázta Szofi. – Betáplálom a koordinátákat a navigációs rendszerbe, és irány időszámításunk kezdete, Betlehem…

- Csak nehogy kiderüljön, hogy nem volt se jászol, se csillag – kekeckedett Kornél. De a lányok nem is figyeltek rá: az egyik állítgatta a potmétereket, a másik tátott szájjal bámészkodott.

- Néhány héttel karácsony előtt fogunk kibukkanni a téridőből, Betlehemtől keletre… utána egy görbült idősíkon közelítjük majd meg a barlangot… - magyarázott Szofi

- Már ha van egyáltalán barlang – morgott Kornél, de a testvére nem zavartatta magát.

- És így biztosan ott leszünk a nagy eseménynél. Indulhatunk? Akkor mindenki tegye a kezét a biometrikus panelre... és hajrá!

Az időgép halkan duruzsolni kezdett.

- Mikor indulunk? – kérdezte pár másodperc múlva Tázi.

- Már ott vagyunk – nevetett Szofi. - Most léptünk ki a háttérdimenzióból.

- De a görbült síkon rázósabb lesz az út… – ráncolta a homlokát Kornél. – A számításaim szerint öt perc, de a valóságból szemlélők számára öt hét, míg odaérünk Betlehem fölé. Remélem, az idősurlódás nem hevíti olvadásig a kabin köpenyét.

Tázi szíve majd kiugrott az izgalomtól. Nemsokára megláthatja mindazt, amit annyiszor elolvasott…

- Tesó, ez nem stimmel – nézett hirtelen Kornél egy villogó műszerre. – A köpeny már fehéren izzik!

- Állítok a görbületi együtthatón! – jelentette ki Szofi.

- De akkor még nagyobb lesz a…

- Nincs más ötletem – mondta kétségbeesetten a lány.

- Most bajban vagyunk? – kérdezte ijedten Tázi. De pontosan tudta a választ, az időgép belsejében ugyanis egyre melegebb lett, és a szerkezet utolsó csavarja is iszonyatosan rázkódott.

- Nem… illetve csak egy kicsit. Elvileg másfél percen belül célhoz érünk. De ha megolvad a köpeny, ittragadunk – magyarázott Kornél. - Tázi, figyeld ezt a mutatót! Ha megközelíti a vörös tartományt, nyomd meg azt a gombot! Azonnal visszarepít minket a valós időnkbe.

- Kiszámoljuk a helyes beállítást – bíztatták egymást az ikrek, és elkezdtek számsorokat sorolni, gombokat nyomkodni. De a mutató megállíthatatlanul közeledett a vörös mezőhöz.

- Mindjárt kilépünk a görbületből! - mondta Szofi. – Már ott vagyunk Betlehem határában!

- Az olvadás megkezdődött! Nem kockáztathatunk tovább! – kiáltott Kornél. – Tázi, a gomb!

- Ez lenne az a hely? – kérdezte az egyik megfáradt vándor.

- Ez a dísztelen, rideg istálló? – csóválta a fejét a másik, és megpróbálta mozgásra bírni kedvetlen tevéjét.

- A csillag, amit öt hete követünk, e helyen húnyt ki – nézett az égre a harmadik. - Tudom, hogy odabent találjuk a kisdedet!