Egy Kutyaütő-saláta rendel!

Íme, egy ínycsiklandó részlet Kertész Edina készülő meseregényéből. A címe: Dodó tizedes és a szoborrablók, és itt a 2. fejezetet olvashatjátok. Már csak két nap, és megjelenik a Kossuth Kiadó gondozásában, László Zsuzsi illusztrációival. Nyammmmmiiiii!

Illusztráció: László Zsuzsi

Henrik otthonától három macskaugrásnyira állt az Éhes Tizedes nevű apró étterem. Ezen az estén zsúfolásig volt vendégekkel.

            Bent a konyhában Dodó, hajdan rendőrtizedes, ma már étteremtulajdonos és főszakács szusszant egyet, és letörölte izzadó homlokát. Jól esett volna leülni egy kicsit és kinyújtóztatni fáradt lábait. Ám nem volt idő megpihenni, a következő rendelés máris érkezett.

Amikor esténként...

Hétvári Andrea versei kikéredzkednek a fiókból. Először csak ide, a blogra, aztán bele az olvasók fejébe és szívébe, és reméljük, egyszer majd egy könyv lapjai közé. Az esti szörnyeshez Kyrú készített illusztrációt.

Illusztráció: Kyrú

AMIKOR ESTÉNKÉNT

Ha nem volna este,

koromsötét sem volna,

és nem volna mitől félni.

Így viszont

egészen más a helyzet.

Amikor esténként

a szobámban ülök,

mindig azon kell

gondolkodnom,

hol rejtőzhet

A SZÖRNY,

aki nálunk lakik.

Anyáék mindig azt kérdezik,

láttad már előbújni egyáltalán?

Nem, látni még sohasem láttam,

mégis tudom, hogy ott lakik.

Szűk ágyrések és

szekrénysarkok a búvóhelyei,

páratlanul heverő zoknik

és sűrű pókhálók közt

kénytelen várni a sorára

és az alkalomra,

hogy engem megijeszthessen –

ha jobban meggondolom,

évek óta tüsszögés

és állandó derékfájás

gyötörheti emiatt szegényt.

Böngésztél már Sohaországban?

Szabó Luca nagy dologra készül: elkezdte újrafordítani J. M. Barrie klasszikus meséjét, a Pán Pétert; ebből teszünk közzé egy részletet. Schmal Róza pedig legalább ekkora kalandra vállalkozott, amikor megrajzolta Sohaországot. Akár egy böngészőben, el lehet veszni a részletekben.

Illusztráció: Schmal Róza

Mrs. Darling először akkor hallott Pán Péterről, amikor gyermekei gondolatai közt rendet rakott. Minden jó anya így szokta – esténként, amikor a gyerekek már alszanak, átnézi a gondolataikat, és megigazítja őket. Ami nap közben elkóborolt, azt visszapakolja a helyére. Ha ébren tudnál maradni (de, persze, nem tudsz), láthatnád, amikor édesanyád így tesz. Bizony, nagyon érdekes látvány lenne. Olyan, mintha egy fiókban pakolászna. Láthatnád, ahogy térden áll, egy-két gondolat fölött mosolyogva elidőzik, és a fejét csóválja, mert nem tudja, honnan vetted, ennek örül, amannak nem, ezt magához öleli, mint egy édes kiscicát, amazt gyorsan eldugja. Amikor reggel felébredsz, a rosszaság, amivel este lefeküdtél, kicsire összehajtva lapul gondolataid legalján, legfelül pedig, szépen kiszellőztetve, kiterítve a legszebb gondolataidat találod – már csak magadra kell öltened őket.

Angyal a metrón

Mindig tudtuk, hogy az írók fiókjaiban nem csak káosz, hanem kincsek is lapulnak. Tasi Kata nyújtotta át nekünk a fiókmélyről az Angyal a metrón című meseregényének részletét. Az illusztrációkat Litkey Csaba készítette.

Illusztráció: Litkey Csaba

 

Az angyal csak zuhant, zuhant lefelé, az Óriásfelleg egyre kisebb lett, szinte már nem is látta, s akkor lenézett. Ezüstszínű selyemcsíkot látott ott lent kanyarogni, pont olyan színűt, mint a Tanítója ruhája, így nem félt, mert az ismerős szín megnyugtatta. Csak az volt meglepő, milyen hatalmas ez a csík, és milyen különös: a két oldalán ezer, színes dolog áll és mozog, kicsik és nagyok, és néha át is ível felette valami hatalmas építmény. Ahogy az angyal zuhant lejjebb és lejjebb, már csak az ezüst színt látta, majd belézuhant, behunyta kis szemét, és amikor kinyitotta…

            …egy szűkös helyen embereket látott maga körül. Volt, aki ült, s akiknek nem jutott hely, az állt. Nem nézett rá egy sem, mintha ott sem lenne. Talán nem is látják? Egymásra sem néznek. De, egymást biztosan látják, hisz nem ütköznek össze. De akkor őt is látniuk kell −, gondolta. Vagy csak nem figyelnek rá? És egymásra sem? Ezen tűnődött, amikor meghallotta az első emberi szót életében, valahonnét messziről, harsányan:

„kosuttér”.