 |
| (c)Egri Mónika |
Az úgy volt, hogy a Pisti takonyfát ültetett a nagypapájával a kertjükbe. A Pisti egész nyáron ezzel hencegett, hogy ők takonyfát ültettek, és az milyen szép zöld, és mekkora lombkoronája van, milyen jó alatta üldögélni, és így tovább, és így tovább. Én ezt nem is értettem. Takonyfa?! Az meg mi a búbánat?! Tölgyfáról, körtefáról, fenyőfáról már hallottam. No de takonyfáról még sosem. Úgy tudom a takony az orrban lakik, és néha ki kell fújni. Szerintem takonyfa nem létezik. A Pisti meg váltig állította, hogy igenis van takonyfa. Ráadásul a Pisti annyira idegesítően hangosan is beszélt egész nyáron, hogy attól már a fejem is megfájdult. Pedig ő a legjobb barátom már a bölcsi óta. A nyár után nagycsoportosok leszünk, mert hatévesek vagyunk.
Az én jelem az oviban az autó, a Pistié a hajó. Sokszor játsszuk azt, hogy járművek vagyunk, én autó, ő hajó, néha cserélünk. Van, amikor ő vonat, én meg traktor vagyok, vagy repülő, vagy troli. A Pisti kedvence a villamos, ő mindig az akar lenni, és ha én is az akarok lenni, akkor még hangosabban kiabál, mint általában.
De most ettől a takonyfától teljesen megőrült, már nem akar autósat, hajósat vagy villamososat játszani, hanem takonyfásat akar. Ez abból áll, hogy kitárja mindkét karját és dölöngél jobbra-balra. Közben azt kiabálja: „Én vagyok a hatalmas takonyfa, én vagyok a hatalmas takonyfa!” Borzalmasan unalmas. Ráadásul, nekem nem is engedi, hogy „hatalmas takonyfa” legyek, csak kicsi takonyfa lehetek, a hatalmas takonyfa kisöccse. És én nem szeretek kisöccs lenni, mert otthon is az vagyok és a három bátyám mindig szekál emiatt, hogy én vagyok a dedós a családban, a bébi, meg a hisztipiszti. A Pistinél meg idősebb vagyok egy héttel, és egy plüssmacifejjel magasabb is vagyok nála. Szóval, ha már kisöccs, akkor a Pistinek kéne lennie a kicsi takonyfának, és nem nekem. De ezt sem érti meg, hiába mondtam már neki, hogy néha én szeretnék hatalmas takonyfa lenni, rám sem hederít. Csak akkor figyel rám, ha én is üvölteni kezdek. Olyankor nagy nehezen megengedi, hogy egy rövid időre én legyek a hatalmas takonyfa. Amit aztán én hamar elunok, és mást akarok játszani, ő meg nem, és a végén mindig jól összeveszünk, és a vége az, hogy öt percig nemvagyabarátomosat játsszunk.
Szóval a takonyfát a nyár végére már nagyon utáltam, meg a Pisti hangoskodását is. Néha már inkább nem is mentem át játszani hozzá, pedig a szomszédban lakik. Anya többször kérdezte is tőlem, hogy mi történt, én meg mindig csak annyit mondtam, hogy „ordibáló hatalmas takonyfa”!
Aztán elmentünk még nyaralni a Balatonra, a Pistiék meg valami külföldbe mentek. Legközelebb már csak az oviban találkoztunk. Álmos voltam, mert korán kellett kelni, amit utálok. Épp a szandálomat vettem fel, amikor Pisti megérkezett az anyukájával.
– Szia Peti! – suttogta.
Felkaptam a fejemet.
– Szia! – válaszoltam. Ma én vagyok a hatalmas takonyfa – mondtam neki.
– Nézd mim van! – mondta, nem törődött a hatalmas takonyfával. Megfordult, és mutogatni kezdett a füle felé.
– Nézd Peti! – szólt megint.
Odanéztem a füleire, és valami kék kis bigyókat láttam rajtuk.
– Mik ezek, fülbevalók? – kérdeztem.
– Ezek a hallókáim – mondta nevetve a Pisti. – Azért kiabáltam a nyáron, mert a fülemben lévő manócskák nem hallják a halk hangokat, csak a hangosakat. Anya elvitt a doktor nénihez, akitől kaptam ezeket a szép kék hallókákat, most már jól hallok mindent és suttogni is tudok – mondta büszkén.
– De szépek! Megfoghatom? – kérdeztem.
– Persze, csak ne nyomkodd, mert akkor kikapcsol és megint ordibálni fogok.
Alaposan megnéztem magamnak a hallókáit, csillogtak, és érdekes formájuk volt.
– Én is akarok ilyet! – mondtam neki.
– Csak az kaphat, akinek nem jó a füle. De az enyémet bármikor megnézheted és meg is foghatod. Ja, és a takonyfa az nem takonyfa, hanem TAKSONYFA – közölte vigyorogva. – Félrehallottam a nagypapát.
Néztem rá nagy szemekkel. Taksonyfa?! Ennek még kevesebb értelme van, mint a takonyfának!
– Nekem jobban tetszik a takonyfa – mondtam kicsit sértődötten.
Erre ő:
– Gyere játsszunk hatalmas takonyfásat! Én leszek a kicsi takonyfa! - nevetett rám.
Szerkesztette: Németh Eszter
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése