 |
| Jaskó Emőke illusztrációja |
Zümőke volt Mézfalva egyik legszorgalmasabb méhecskéje. Fáradtságot nem ismerve gyűjtötte a nektárt és porozta a virágokat, ám a telhetetlen méhkirálynő sosem volt vele elégedett. Hol túl ragacsos volt a nektár, amit hozott, máskor meg nem ragadt eléggé. Volt, hogy a méz színe miatt panaszkodott a gonosz méhkirálynő, máskor a szaga, a hangja, a cseppenése, a csurranása vagy csak úgy a méz állaga nem tetszett neki, de még az is előfordult, hogy egy nagy adag kifogásolhatatlan mézet a folyóba borított. A méhek ilyenkor ijedten összerezzentek, de senki nem mert szembeszegülni vele.
Zümőke egyre kimerültebb és egyre szomorúbb volt. A sok cipekedéstől kiszáradt a szárnya, bütykös lett a lába, és még a pollenallergiája is időről időre kiújult, s minden évben egyre rosszabb lett. Sokszor álmodozott arról, hogy elhagyja Mézfalvát, de ilyenkor kinevette őt a többi méh: Bizi, Büzi, Gizi, Güzi és Pál.
– Mégis hová mennél? – nevettek. – Nem értesz máshoz, csak a mézhez. – mondták.
– Te Nap, te mit csinálsz? – kérdezte.
– Én sütök – felelte a nap.
– Sütsz? Hiszen azt én is tudok, sőt, szeretek is! – csillant fel Zümőke szeme, és ahogy eszébe jutott a tengernyi mézeskalács és puszedli, amit a kaptárban sütött, hirtelen már látta is magát napként tündökölni. Hazarepült, és boldogan mesélte a méheknek, hogy ő bizony nap lesz!
– Hogy mi leszel? – harsant fel hahotázva Bizi, Büzi, Gizi, Güzi és Pál. – Nap? Hiszen nincsenek is sugaraid – zengték, és hangosan nevettek.
– Zümőke bánatosan repült tovább, hordta a mézet, porozta a virágokat, mikor egyszer olyan süvítő szélviharba keveredett, hogy alig bírta megtartani magát.
– Szél, te meg mit csinálsz? – kérdezte, miközben minden erejét kifejtve próbálta megtartani az egyensúlyát.
– Én fütyülök. – felelte a szél.
– Hiszen fütyülni én is szeretek! – vágta rá boldogan Zümőke, és este sugárzó arccal mesélte társainak, Bizinek, Büzinek, Gizinek, Güzinek és Pálnak, hogy elhagyja Mézfalvát és szélnek áll.
– Szélnek? – tört ki a nevetés Biziből, Büziből, Giziből, Güziből és Pálból. – Mégis hogy lennél te szél? Nem vagy te olyan gyors!
Zümőke elkeseredetten folytatta a munkát. Másnap egy szemerkélő esőbe keveredett.
– Eső, te meg mit csinálsz? – érdeklődött.
– Én esek – felelte.
Zümőke elgondolkodott. Előfordult már, hogy leesett valahonnan, és nem szívesen emlékezett vissza a lábadozással töltött hetekre. Azonban abban is biztos volt, hogy a méhkirálynő szolgálatánál még esni is nagyobb mulatság. Hazament a többi méh közé, és közölte velük, hogy ő bizony esőnek áll.
– Méghogy te, mint eső! – csattant fel nevetve Bizi, Büzi, Gizi, Güzi és Pál. – Te nem tudsz párologni, ha leesel, ott maradsz. Egy napot sem élnél túl! Itt maradsz közöttünk és életed végéig a méhkirálynőt fogod szolgálni! – mondták.
Zümőke vigasztalhatatlan volt. Talán igaza van Bizinek, Büzinek, Gizinek, Güzinek és Pálnak. Beletörődött, hogy élete végéig a gonosz méhkirálynőt kell szolgálnia, így elhatározta: megtalálja a legjobb nektárt, és olyan finom mézet csinál belőle, amitől még a méhkirálynő kemény szíve is megolvad.
Elindult hát a nagy útra. Napokig kereste a legfinomabb nektárt, de sehol nem talált olyat, amire a gonosz királynő ne monhatta volna, hogy túl édes, túl száraz, ízetlen, színtelen, poshadt szagú, ragacsos, rágós vagy egyszerűen csak rossz.
Fáradtan huppant le egy faágra pihenni, ekkor azonban a fa odvából kiszűrődő zenére lett figyelmes. Észre sem vette, és maga is ütemes ringatózásba kezdett. Érdeklődve kukkantott be, és meglátta, hogy méhek mulatoznak az odúban. Éppen olyanok mint ő, annyi különbséggel, hogy boldogok.
– Ti meg mit csináltok? – kérdezte meglepetten.
– Hát táncolunk! – felelte az egyikük, majd még páran köré gyűltek. – Én Zizi vagyok, ők pedig Ziza, Zazi, Zaza és Béla. – mutatta be barátait.
Zümőke ámultan nézte a vidáman ugráló méheket.
– Hogyhogy nem dolgoztok? Mit fog szólni a királynőtök? – kérdezte.
– De hát most is dolgozunk! A tánc a munkánk része, ezzel igazítjuk útba egymást, hogy megtaláljuk a finom nektárt.
Zümőke egy percig sem habozott! Beadta felmondását a gonosz méhkirálynőnek, és azóta is együtt táncol, gyűjtöget és poroz újdonsült barátaival: Zizivel, Zizával, Zazival, Zazával és Bélával.
Szerkesztette: Németh Eszter
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése