(c) Zsadányi Péter |
Kisfiú a tükörhelyekről
Ma is rájöttem valamire:
mindennek megvan a helye a világon.
A fa helye egy másik fa mellett van,
hogy közöttük a levegő kifeszüljön,
és így tartsák meg egymást.
A kezem helye anya kezében van,
mindig megfogom, ha egyedül érzi magát,
így vigyázok rá éjjel-nappal.
A plüsskrokodilom helye az ágyamon van.
Ott őrködik, hogy sose legyen rossz álmom.
Az építőkockám helye a dobozban van.
Ezt nem érzem, csak onnan tudom,
hogy ha máshol hagyom, anya mérges lesz rám.
Az ajtó helye a házon van.
Ki-be nyitjuk, így tudunk közlekedni
a világok között.
A tükör helye az ajtóval szemben van,
hogy megcsillanjon rajta a napfény,
amikor valaki megérkezik hozzám.
De minek a helye van a tükörben?
Ha belenézek, túl sok idegen helyet látok,
és ettől annyira megrémülök,
hogy szeretném összetörni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése