Illusztráció: Vadas Máté |
Romhányi József Attila: Születésnakobra
pluszsoros
39, hejj, lettem én
Meglehetősen fess legény
Apa hasa
A negyventől egyre leng csupán
Szíjjal szorítja vissza mán'
Csecse-becse
Meg milye van ugyan még neki?
Macskája, búja kergeti
Önsorsa rontja
és a Születésnakobra
miatt lám, most is
olyan kis reszketi.
Az életet lekéste:
a bolhából magába bolondot csinált.
De eleszántsa már ki a fájt
valami ekéző elefánt belőle!
vagy mint tevéből a tavában
tíz ponty poronyt a tétova magányt
PLS cipeltes púpjából jóba rágja át. Pont.
(Vagy legyen egy pöszke szú, ki
szúnyögve lelke tátongó halállát
szívva szúrja szét?)
Mindegy: a zsizskedő világban röghegyek.
Már röhögve másznám: boldog legyek?
Egye fene,
de döntésem plezúros rímbe hegelve
kaparom folyton… ám ha
jön majd (mert jön) az a ’zúr,
mi lélekbe kék,
bamba magamba
jól leszek, mert hagyom.
Szép élet: tagelj be.
kívánok magamnak jót, s a jóból sokat.
S a Születésnakobra sziszegve bólogat…
De nem mar. Tán nem mer.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése