2019. június 15., szombat

Tóth Ágnes: Fecske

Gyólai Gabi 

Fecske vagyok, s mint a villám,
felszállok egy magas trillán.
Énekelek-csivitelek,
köszöntöm a kikeletet.

Hívom párom, ki lemaradt,
magam nem csinálok nyarat.
Együtt aztán körülnézünk,
hova rakhatnánk a fészkünk.

Gyümölcskertben áll egy kedves
kicsi ház, szép hódcserepes.
Árnyékot nyújt az eresze,
a folyótól nincs oly messze.

Ide építünk egy fészket
sárból, és amikor kész lett,
párom tojást rak majd bele,
s fiókákkal lesz majd tele.

És a környék összes férgét,
bogarát és kártevőjét
nyakon csípjük egy perc alatt,
fiókáknak, remek falat.

Mindnek tele lesz a begye,
nem bírnak betelni vele.
Nő a tolluk nagyon gyorsan,
s megtanítjuk hamarosan

őket a magasba szállni,
szülőföldet megcsodálni.
Észbe vésni, szívbe zárni,
hogy tudjanak minden évben 
újra, s újra rátalálni.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése