Felnőni vagy nem nőni? Pán Péter óta tudjuk, van,
aki inkább az utóbbit választaná. A Nyakunkon
az élet huszonéves szereplői éppen befejezték (vagy nem fejezték be) az
egyetemet, és próbálják megkeresni a saját válaszukat erre a kérdésre. Négyen
négyfelé keresgélnek. Munkát szeretnének, de egyáltalán nem olyat, amit
találnak. Vagy csak lézengenek, életre-halálra barátkoznak és összevesznek,
szerelmesek lesznek, és bánatukban vagyonokat költenek a telefonos szerelmi
horoszkópra.
Szóval semmi különös, közben meg mégis muszáj nézni
őket. Mert hiába, hogy a kilencvenes évek Amerikájában járunk, lehetnénk 2018-ban
Budapesten is. Lelaina (Winona Ryder) és Troy (Ethan Hawke) lakhatnának a VII.
kerületben, Lelaina kereskedelmi tévékbe toborozna statisztákat, miközben arra
vágyna, hogy a mobiltelefonján leforgassa az évtized mobilfilmjét. Troy
naphosszat egy romkocsmában merengene, hogy mi végre a 140-es IQ, ha ennek a
világnak (meg Lelaina-nek) olyan öltönyös business-fafejekre van szüksége, mint
ez a Michael (Ben Stiller, aki ráadásul a film rendezője is). A szüleik meg
azzal vigasztalnák magukat, hogy végül is 24 évvel ezelőtt (amikor a film
készült), ők is eléggé megijedtek attól, hogy nyakukon az élet.
Közhelyes témák közhelymentesen, jó zenék, humor és
melankólia, és ahogy az ajánló mondja: barátság és szerelem. Nem mellékesen
pedig a fiatal Ethan Hawke… Tizennégy évtől felfelé mindenkinek ajánlom!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése