Interjú Bódi Katival

Az első illusztrátor volt a sok betűvető között, aki részt vett a szervezésben, hónapszerkesztésben. A közös munka során kiderült, hogy ugyanazt műveli ő is, mint mi: történeteket mesélünk, csak éppen ő nem betűket rajzol a ceruzájával. Hanem például pókokat.

Rímkóci Bori: Hogyan, mikor keveredtél az Író Cimborák közé?

Bódi Kati: Majdnem a legelején, talán a második találkozóra hívott meg Dávid Ádám. Kakukktojásként, hiszen én nem írok, csak rajzolok.

R.B.: Mit jelent számodra a közös munka?

B.K.: Élvezetes játékot. Izgalmas a különböző témákhoz, a sokféle stílusú szerző világához alakítani a sajátomat. Néha könnyen, máskor nehezebben születik meg egy-egy rajz. Amolyan „beugró” illusztrátor vagyok, ha senki más nem elérhető, én akkor is el szoktam vállalni. Próbálgatom magamat is, tudok-e bármihez rajzolni. Ritkábban fordul elő, de nagyszerű az is, amikor kész képemhez születik szöveg, hozzáértők tollából.

Örülök, amikor jobban megismerhetek valakit, hát még amikor a Cimborák blogján túlmutató együttműködések alakulnak. Nagy megtiszteltetés, hogy kiváló írókkal-költőkkel dolgozhatok együtt.

R.B.: Melyik téma volt az elmúlt öt évben a kedvenced?

B.K.: Nehéz egyet választani. Talán az Aranyecset témát említeném, ebben szerkesztőként is részt vehettem: igyekeztem koordinálni az illusztrátorokat, és közben roppant mód sajnáltam, hogy magamnak csak egy szöveget tarthatok meg. Jó volt látni, hogy kiállítás is lett az anyagból, és annak is nagyon örültem, hogy közben az illusztrátortársaimat is jobban megismerhettem.

2016 nyarán sokat jelentett a közös táborozás, egy munkától kimerítő időszak után igazi felüdülés, épülés volt. Tetszene, ha máskor is lenne hasonló, még több Cimbora részvételével, és annak is örülnék, ha illusztrátorok is bekapcsolódnának.