Szabó Amanda Teréz rajza
(a 2013-as "Kinek a bőrébe bújnál?" gyerek rajzpályázatunk pályaműve)
Emlékeztek a múlt heti nagy dolgozatra? És Andris töri feleletére? Mennyit nevettetek, amikor azt mondta "Dugovics Titusz hátsóját a falnak támasztotta és azon felmászott". És ott vannak a fantasztikus, jobbnál jobb dolgozatok:
- Petőfi egy szegény cselédlány és a magyar nép fia.
- Petőfi úgy rohant a csatába, hogy jobb kezében a vers, a bal kezében pedig a kard volt.
- Zrínyi Miklóst a bécsi kamara által feltüzelt vadkan ölte meg.
- Leonardo da Vinci két olasz földbirtokos volt a középkorban.
- A főn egy híres lengyel ruha márka.
És még sorolhatnám tovább, de már most kilukadt a hasam a nevetéstől.
Most voltak az egyetemeken a vizsgaidőszakok, az általános iskolában a középiskolai felvételik és a félév zárás előtti nagy hajrá. Ezen a héten már javában jönnek a második félévi témazárók. Itt az ideje lazítanunk egy kicsit, és könnyedén szemlélni az iskolai izzasztó helyzeteket. Tartsatok velünk ebben a hónapban is, amikor is alámerülünk az iskolák bugyraiban!
Hangolónak itt van mindjárt egy vers Békés Mártától, akinél jobban talán senki nem ismeri az iskolásokat.
Rajta hát! Irány az iskola!
Így felelünk mi!
Tasnádi Emese
a hónap szerkesztője
Békés Márta: Imbolygó iskola
Hol volt, hol nem volt,
volt egyszer egy iskola.
Nem forgott az se lúdlábon,
se kacsalábon.
Hiszen éppen az volt a baj,
hogy nem is nagyon forgott.
– Erre, nem arra! –
mondták emerről.
– Arra, nem erre! – mondták amarról.
De az iskola bizony nem mozdult semerre.
– Merjed, merjed! – mondták az Emerrék.
– Marjad, marjad! – mondták az Amarrák.
Az iskola kicsit szédült ugyan,
de tartotta magát.
– Ha nem mered, csak marad a semmibe!
– Ha nem marod, csak mered a semmibe!
De az iskola nem mert, mert nem mart.
És nem mart, mert nem mert.
Billegett ugyan erre,
támolygott ugyan arra,
de maradt a helyén meredten.
Szédült már mindenki
az igazgatótól a portásig,
féltek, kipotyognak.
A tanulók nem bánták,
jobb ez mint a vidámpark!
Csak a tanárok sopánkodtak:
– Jó, jó, de merre az arra?
A szülők csak sápítoztak:
– Álljon az iskola végre a sarkára!
– Na, ez nekem meredek!
Inkább mégse maradok!
– így döntött az iskola egy nap.
És megrázta magát.
Imbolyogva ugyan,
de mégiscsak elindult.
Erre is, meg arra is.
Semerre, s amarra se.
Bottal üthették a hült helyét.
Aki kiváncsi és
mégis forró nyomon keresi,
megtalálhatja
UGYANOTT!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése