Baracsi Gabriella illusztrációja
Ó, bárcsak jönnétek mind,
mért tűntetek el már
az ellenőrzőinkből,
hisz messze még a nyár!
Az áhított szabadság
hiányzott biztosan,
és repülőre ültek
köztetek jó sokan.
Talán az olasz tenger
s a Maldív-szigetek
hívott el tőlünk gyorsan,
hogy ott repüljetek
a pálmafák, a tenger
felett, s a déli szél
borzolja frizurátok
(de versem mit beszél?!...)
Hozzád szólok először,
te büszke, szép ötös,
nélküled minden óra
és út igen rögös.
A digitális napló
is búsul nélküled,
oly csodálatos voltál
az orrod s két füled
helyett a magas rangod
volt igazán vonzó,
és nem pótolhat semmi
ragasztó, sem olló…
Dicshimnuszokat zengnék,
(ha tudnék dicsül én)
hogy nincs nálad csodásabb
emitt a földtekén.
A négyes is jó volna,
– ha már nincsen ötös –
bár némileg pórias
és kevésbé dögös,
de éppen megfelel még,
hogy a fránya tanár
ne kanászodjon úgy el,
és ne piszkáljon már.
Ti görbülők és szálkák,
felejtsetek ma el,
a kérvényeitekre
ma senki sem felel.
Most visszatérve rátok,
négyes és jó ötös,
úgy hiányoztok innen,
mint pókerből a flös,
mint alsóból a madzag
(és szép Mona Lisa
a múzeum faláról)
bizony ám, úgy biz’a!...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése