avagy ballagda hét határon
(A Ballagdának története van. Miklya Zsolt és Dávid Ádám úgy tervezték, hogy a megnyitóra egy új, 38. mesét állítanak össze a 37 mese szövegeiből összeollózva. Zsolt nekiült, elmerült a mesékben, aztán még mélyebbre merült bennük, és mindegyik mese elárulta , melyik a titokmondata. Ezeket a titokmondatokat helyszínről helyszínre járva egymás mellé tette, és láss csodát! Vers lett belőle, amit a megnyitón Dávid Ádám és Bertóti Johanna felolvastak. A felolvasást Szabó Imola Julianna vetítése és Bene Bálint fuvolajátéka kísérte. A hangulatot idevarázsolni nem tudjuk, de a vers talán segít beballagni a mesetájunkat. Amit Pap Kata szépen le is rajzolt. Játékos kedvűek és a szövegeket ismerők kitalálhatják, melyik mondat melyik meséből pottyant ide.)
1. Kockavárosban
Megmenekül a világ, ami nem fog többé fájni,
mintha csak nekem tervezték volna!
Mintha valaki legombolyította volna a sötétet,
a fiúk felrakták a katonáikat. No, nem a polcra.
Fityegett már, meg egy picit el is volt repedve.
Épp csak rákoppintottam, máris darabokra esett…
Pont azért kocka a kocka, mert széle-hossza egy.
2. Álmok tengerén
Mit parancsolsz, kedves gazdám? – kérdezte a ló vidáman.
Ú-tál-lak! – énekelte a kislány.
Túl árva volt. Túl félénk. Túl törékeny.
Záporoztak a betűk Dongó köré, sorokká álltak össze.
Nézzétek! Úszik az égen!
A szélnótás?
Nem tudom. Nem értem. Csak érzem.
3. Ódon házban
A szunnyadó város felett vadonatúj álmok szálltak,
gyere, rakj rám minden olyan könyvet,
amiben románc van.
Hívtak Milánóba, Párizsba,
Kuala Lumpurba, de sose mentem.
Tiszta bolond az egész família, én mondom.
Anya, anya, egy kiskutyát találtam!
4. A százéves fák völgyében
Fenn a hegyen hideg van, hiába süt hétágra a nap.
Futni fogunk – kacsintott az öreg.
Mit futni, ugrálni!
Vasárnapra nincs uralkodó. Zárva a királyság. Szünnap.
Én jártam ott. Még gyerekkoromban.
Fú! – Na, több se kellett a parázsnak.
A tojás maga a rejtély. Gyertek gyorsan!
5. Bolhacirkuszban
Hinta is van?
Ez kész cirkusz!
Nyalókalány, a Hold.
Ahányszor betette a lábát tavaszba, nyárba,
az elefánt kicsike volt.
Kékhercegnek hívták.
Biztos megint elkóborolt.
6. Istenek kútjánál
Mit visztek ott, lehunyt szemű madarak?
Hisz a susogás a virágoké, a cserfelés a pataké,
a zizzenés a kolibrié, az ember legfeljebb csodálhatja őket!
Lépjetek fel a serpenyőkre!
Ez a mérleg csak a szív súlyát méri.
Hét életem van – súgta –, az is lehet, hogy nyolc.
Sok évvel ezelőtt egy messzi városból hoztunk ide téged.
7. A tükörtónál
A mocsár szült engem, és a mocsár senkit nem ereszt.
Jó reggelt, gondolja Annabé, de nem mondja ki, csak tátog.
De a szívemben rajtad kívül senkinek nincs helye.
Azt te mondd tovább! …Menjen el a ramhához.
Túl nagy volt a csend, túl üres a palota.
Mondd, te nem vagy véletlenül a barátom?
És legyőzték a Reseringhullámokat.
 |
| Pap Kata rajza |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése