2018. március 9., péntek

Tibi, a beszélő ló

A beszélő ló
(Barna Gábor, a kadarkúti Jálics Ernő Általános Iskola tanulója)

Azért a beszélő lovat választottam, mert a lovak tényleg tudnak beszélni, csak jól oda kell rájuk figyelni. Szóval én nagyon szeretem őket, és azt is, ahogy a lovak szeretik az embert. Hát ezért.
(Nagy Izabella)




Tibi, a beszélő ló
életének azon szakából, amikor senki se hitt neki
(Orcsik Rolandnak)

- 3 -
azon a napon találkoztam ezzel a kislánnyal
a Bella-Rózával ez volt a neve csilingelt ahogyan kacagott
mert nevetni szeretett és minden állatot megsimogatni
és virágot se szakított le sose csak guggolva nézegette
ahogy a kis sárga szirmok kinyílnak érintésétől

- 2 -
én azt hiszem nagyon szerencsétlen vagyok ma reggel
szőrömre ragadt a sár ahogy tegnap a kifutó vizes
homokjába hempergőztem s bár jólesett
senki sem takarította le a rámszáradt sarat
most meg viszketek és jólesne egy kis gondoskodás

- 5 -
azt mondta: „Tibi ne keseregj már ennyit hisz süt
a napocska menjünk Tibi sétálni azt mondtad
szeretsz velem a nagy fűben
amíg te legelészel én szőrkefével simíthatlak
te mondtad az este Tibi ne is tagadd”
én pedig néztem rá bután először nem hittem neki

- 4 -
megnézett magának miközben én úgy tettem mintha
nem láttam volna csak legelésztem
mert a fű édes és épp kedvemre való
Bella-Róza álldigált és nézett mintha
mosolygott is volna rám miközben
én azt mormogtam magam elé hogy a kislányok
igazán többet simogathatnának puha kis kezeikkel
az nagyon jólesik bármikor

- 1 -
nagy a legelő és sok a ló mind beszélgetünk
hogy szépen süt a nap és jó a fű
az emberek jönnek-mennek sietve rohannak
meg nem állnak
felugranak a hátunkra futunk mert az is jó
de simogatást kitől várhatunk és
a jó szót vajon ki adja s ki érti
ezen a kerek szép világon?

- 6 -
ő pedig közelebb merészelt és megérintette
az orromat és odasúgta „ej Tibi hiszen
ismerjük mi egymást nekem mondod a bajodat
én pedig megsimogatlak ha szomorkodsz
te pedig felvidítasz ahogy nézel és futsz
szép vagy Tibi hosszú sörényeddel kapáló lábaiddal
ne félj Tibi én is egyedül vagyok nélküled”




A verset a versszakok sorrendjében, és a számozás sorrendjében is olvashatjátok. Az ötlet tisztelgés Orcsik Roland: Harmadolás című verseskötete előtt.
(A szerkesztő)








1 megjegyzés: