2018. január 2., kedd

Csík Mónika: Állati limerickek (Noé bárkájának apokrif utaslistájáról)

Móricz Ildikó grafikái



Itt egy nyúl, lakhelye Pécel,
vagy nyüzsög, vagy épp lelécel,
nyúlfarknyi répája
ott hever megrágva
szerinte túl uncsi étel.



Itt egy jak, lakhelye Bhután,
naphosszat kérőzik bután,
„állj arrább!” – szólnak rá,
bődül, hogy „jól van má”,
ám tovább ácsorog sután.

Itt egy borz, lakhelye Párizs,
kínjában bebűzölt máris,
– „miféle szag ez, te?”
kérdezi a medve,
hangjára dőlnek a fák is.

Itt egy gyík, lakhelye Horgos,
zöld színű, helyenként foltos,
mezítláb érkezett,
mondja, hogy férjezett,
ámbár ez nem olyan fontos.

Itt egy őz, lakhelye Zombor,
ismertetőjegye: tompor,
pörge a feneke,
sokat fut eleve
naponta több órát sportol.



Itt egy ló, lakhelye Becse,
imádja hallani: „csecse”,
beképzelt teremtés
sok viszályt teremt és
„tessék” helyett mondja „nesze”.

Itt egy tyúk, lakhelye Tóba,
sohase ugrott még tóba,
helyette tetőre
röpköd, hogy belőle
ne lakjék jól ma a róka.

Itt egy sün, lakhelye Baja,
párjával gyűlt meg a baja,
civódtak hajnalig,
gondolták: majd akik
ráunnak elhúznak haza.

Itt egy légy, lakhelye Csenger,
örül, hogy nincs arra tenger,
fal tövén napozgat
miközben lapozgat
unottan megannyi ember.

Itt egy fürj, lakhelye Dorog,
a szeme mérgében forog,
galambok elették
előle szemenként
mindazt, mit magával hozott.

Itt egy pók, lakhelye Gyála,
naphosszat folyik a nyála,
nézi a legyeket,
nyeldekel eleget,
bár legyet fogni túl gyáva.

Itt egy hód, lakhelye Pacsa,
állítja: biztos, hogy kacsa
mindaz, mit pletykálnak
róla, hogy lekvárnak
valótól nőtt el a hasa.

Itt egy kos, lakhelye Tököl,
rögtön döf, sohasem tököl,
bár egyszer véletlen
pisilt a szél ellen,
s úgy tűnt: döfés helyett töröl.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése