Németh Eszter: Kedves Füles Mackó!

Kedves Füles Mackó,

képzeld el, öreg Barátom, csomagoltam a karácsonyi utazáshoz, amikor a kezembe akadt a régi mackóm. Rögvest keresni kezdtem a párját, ami még a bátyám macija volt, roppant megörültem, amikor előkerült őkelme, gondosan megtisztogattam s becsomagoltam.

Már neki is van gyereke, két fia. Néztem a két mackót, a becsomagoltat meg a másikat s te jutottál eszembe. Mert medve mindenkinek kell.

Igaz, régen nem írtam már, bocsáss meg érte, s régen nem kopogtál be Te sem a gondolataimba az emlékeim közül, de hiába jöttek Medvék minden mennyiségben, Tavaszi medvedal meg Nyári medveségek, esetleg egyéb medvés költemények, azért a lekonyuló fél füledet még felnőttként is el-eldúdolom, igaz csak halkan, mert az énekhangom azóta sem lett jobb. Most elhatároztam, hogy előszedem a szalagos magnót és megmutatom a gyerekeimnek, igaz Téged nem tudlak megmutatni, mert anno Rád vették anyuék a Vukot. Jó, hát én imádom a rókákat, de ezt soha nem fogom elfelejteni nekik!

Ahogy Téged sem, öreg Cimbora, úgyhogy kívánok Neked mézescsupros, barátidőben bővelkedő, tavaszi medvedalos új esztendőt!

Sok-sok szeretettel,

Eszter

Nagy Anikó Johanna: Kedves Gombóc Arthúr

Kedves Gombóc Artúr!

   Az újesztendő küszöbén tébláboltam éppen, amikor eldöntöttem, hogy elég a gatyázásból, lerázom a tavalyról maradt tutyimutyiságomat, és megírom végre neked ezt a levelet.

   Azóta tervezgetem, amióta ráeszméltem, hogy mi ketten igazi sorstársak vagyunk. És az az elvem, kedves Artúr, hogy a sorstársak minden körülmények között tartsanak össze! Ha eddig nem is, hát legalább most, az újévben.

   Bár valahol azt olvastam, hogy te vagy az egyetlen, aki olyan nagyon szereted a csokoládét, hogy szinte már semmi mást nem is eszel (és mégsem fogysz le), de a tény az, hogy sajna ketten vagyunk. Minimum.

Simon Réka Zsuzsanna: Kedves Tündérbodár!

Kedves Tündérbodár,

egy jó ideje már rágcsálom magamban a hozzád szóló levelem, de sajnos a címed nem sikerült kinyomoznom. Ez már csak ilyen. Öregszem. Már nem lelem örömöm a nyomozásban. Ezért is fordultam író cimboráékhoz, hátha itt, az oldalon majd elolvasod a neked szánt sorokat.

Hadd kezdjem azzal, hogy kellemes péntek délután van.  Idebent.  Ennek ellenére odakint a napsugarak nem cikáznak vidáman a levegőben, még a madarak sem cikáznak vígan a levegőben, sőt még a szárnyas bogarak sem.  Bogarak? Mit is beszélek! Hol vannak ilyenkor a bogarak?! Igaz, láttam ma három gólyát a közeli katedrális tetején, de ők sem cikáztak. Köd van. Mindennap. Nem látni, honnan kezdődik, meddig tart. Beütött a nyálkás hideg errefelé is. Lehet, túl sokat esőtáncoltam? Szelet nem kértem, de kaptunk azt is bőven az idén, így valahogy ritkábban mosolygok úgy, ahogy te szoktál. Az égbámulásom sem az igazi, pedig szoktam, becsszóra,  pont úgy, ahogy tőled tanultam. 

Kertész Edina: Hogy vagy, Pippi?

Kedves Pippi!

Hogy vagy? Olvastuk, milyen nagyszerűen elbántál a múltkor azzal a két banditával! Persze nem tudták, hogy te vagy a legerősebb kislány a világon. Mi újság a Villekulla villában? Sütöttél mostanában palacsintát? Mi bevezettük azt a szabályt, hogy ha esik az eső, nekilátunk palacsintát sütni. Ősszel és tavasszal meglehetősen sokszor eszünk palacsintát, persze mogyorókrémmel. Hogy van Nilsson úr? Ő is olyan enyves kezű, mint Szotyi? Képzeld, ez az átok rossz jószág a múltkor bemászott a szomszéd ablakon, és elcsent egy zenélő dobozt, amiben varázsigék voltak… jó nagy felfordulás kerekedett! Mondd csak, nem zavar a harisnyád? Mi inkább térdzoknira váltottunk Pepitával, mert a harisnya túl vastag volt és mindig igazgatni kellett. Jut eszembe, képzeld, Pepita megint osztályelső lett. Te meg én azért tudjuk, hogy a tanulásnál sokkal érdekesebb dolgok is vannak, például felvásárolni egy édességboltot…  Ha lenne annyi aranyam, mint neked, én is rögtön ezt tenném. Szerencsére Guriga bácsi néha kisegít minket egy-egy mályvacukorral. Hogy van Horáciusz? Még mindig szereti lelegelni a nénik kalapját? Képzeld, nálunk Sztepó, a póni az állatkert sztárja lett a sztepp-műsorával. Remélem, a nyáron meg tudunk látogatni téged a Villekulla villában! És persze bármikor szívesen látunk mi is, ha kedved támad némi varázslásra!

Szia,

Pötyi