Nagy Izabella: Én egészen másmilyen felnőtt volnék

 „A felnőtt azt csinál, amit akar, a gyereknek pedig azt kell csinálnia, amit a felnőtt akar.”
Janikovszky Éva: Ha én felnőtt volnék

Ha én felnőtt volnék,
egy csomó mindent máshogyan csinálnék.
Ha esne az eső, kimennék Sárikával az udvarra,
és ott addig tapicskolnánk a pocsolyában,
amíg mindenünk el nem ázna.
És megengedném Pistikének, hogy a szépen festett
fehér falra
hangyahadsereget rajzoljon zsírkrétával.
Hogy a túróscsuszára cukrot szórjon.

Ha én felnőtt volnék,
a házunk tele lenne kiscicákkal, és lenne benne
egy csüngőhasú malac is,
aki elfoglalja a kutyaházat,
röfög, ha valaki érkezik,
és megdicsérnénk érte.
Nem szólnék Lizusra, ha egy nap
zöld temperával befestené
a kiskutya sárga szőrét
tetőtől talpig.

Azt sem mondanám, edd meg a zöldbabfőzeléket,
pedig az tele van ehetetlen zöldbabszárral.
Jaj, hát én, ha felnőtt volnék,
nem mondanám, hogy ideje aludni,
amikor a legérdekesebbet olvasod,
vagy hogy nem lesz belőled semmise,
ha nem csinálod meg a matekházit,
vagy hogy hívd már meg a szülinapi zsúrra
a Lalit is, akit mindenki utál,
vagy hogy most már igazán elég a legózásból,
a meggyevésből,
a hógolyózásból
vagy épp a Balatonban fürdésből,
én biztosan sose mondanám,
ha felnőtt volnék,
hogy ne nézz több mesét,
ne igyál kólát üvegből,
ne szaladgálj már annyit, fiam,
biztosan azt se mondanám,
hogy na, most már elég, háromig számolok.

Én nem értem a felnőtteket,
miért eszik meg a brokkolit,
miért fekszenek le időben,
miért nem esznek túrós palacsintát reggelire,
miért beszélgetnek folyton a jövőről.

Bárcsak itt lenne velem Rozika mama,
és megkérdezhetném.

Zelei Marcell illusztrációja