 |
| Rácz Eszter illusztrációja |
Nagy az öröm itt Szöcskeegér honban,
fajunk nem lesz örökre kivesző.
Éjjel nyolc egyforma lurkó született,
hátán ében csíkocskát viselő.
De az egér bizony babonás állat,
hívtuk is a nagy őskeresztanyát:
Sicista Trizona Emerenc szökkent,
ringott alatta a mezőkabát.
Halljátok szavam büszke üreglakók –
s közben kortyolta a rovarlikőrt. –
Szerencsés lesz majd, akit így neveznek,
hajoljatok meg e nevek előtt:
Igazán nemes szöcskelányegérhez,
ki szelíd, bár kellőképp fürge lény,
trendi név való, mint Barka, Baranka.
Vagy Cseperke, Tünde, a tünemény.
Az Annazsófi is illik erre, ki
nem állhat úgy, mint a fagyos cövek.
Bár Ciprienn és Bellatrix nevekkel
senkiből sem lett még bagolyköpet.
Fiúnak javallott: Buda, Hont, Lipót,
talán még Vazul, Szilárd vagy Ervin.
Ezekkel tutira bronzérmes lesz a
Borsodi Marhalegelő Derbin.
Hogy miért nem arany? Mert erre ott a
Szíriusz, ezüstre meg az Ügyek.
E kettő legyen Kelemen s Marcián.
S ezzel most le is zárom az ügyet.
Sicista Trizona Emerenc eldőlt,
mint pajtában krumplival teli zsák.
Álmában hangyaillatút hortyogott,
s látta a bölcső nyolc lányát-fiát:
Ervin és Ügyek, Kelemen, Marcián,
Baranka, Cseper, Tünde, Bellatrix.
Eszmei értékük így nyolcmillió.
Egerek között elsők? Hát az fix.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése