 |
| Klesitz Piroska illusztrációja |
– Zsüzsűűű, gyere táncolni! – zümmögte izgatottan Bübü a nővérének, akinek épp csak a potroha látszott ki a repce vakítóan sárga virágából. Nagyon dolgozott.
– Most nem megyek – válaszolt Zsüzsü csámcsogva.
– Mit csinálsz? – érdeklődött Bübü.
– Semmit, és különben is SKH!
– SKH? Az mi? Egy új virágfajta? – értetlenkedett a kisebb méh.
– Haha – gurgulázott teleszájjal Zsüzsü. – Hogy te milyen kis taknyos vagy! Még ezt sem tudod?!
– SKH – SEMMI KÖZÖD HOZZÁ! – ezt jelenti.
– Miért nincs hozzá semmi közöm?! Biztos megint zug eszel! – vágott vissza a kicsi.
– Nem igaz! Éppen nektárt gyűjtök! – ellenkezett Zsüzsü.
– Ha tényleg nektárt gyűjtenél, akkor nem zengene a csámcsogásodtól az egész repceföld! Különben is, ha te eszel, én is kérek! Aztán meg menjünk táncolni. Tudod, hogy gyakorolni kell a kicsik születési ünnepségére! – mondta Bübü.
Az újszülött méhek születése a legfontosabb esemény volt a kaptárban, amit minden alkalommal pompásan megünnepeltek. Ilyenkor néhány kiválasztott fiatal méh csodálatos tánccal köszöntötte a frissen kikelt méhecskéket. A táncosok jutalmul a legfinomabb nektárt kapják meg az előadás végén. Ezen a tavaszon Zsüzsüre és Bübüre esett a választás. Ez volt a legnagyobb megtiszteltetés, ami egy ifjú méhet érhet, hiszen a méhcsalád öregei csak a legjobb táncosokat szokták kiválasztani a kicsik köszöntésére.
– Gyere már! – sürgette Bübü Zsüzsüt, miután mindketten jól megtömték a hasukat finom repcenektárral. – Mami nemsokára keresni fog minket, tudod, hogy vacsorára otthon kell lennünk!
– Jól van, megyek már, ne aggódj annyit! – lebegtette meg szárnyát Zsüzsü.
A két méh felszállt a repce virágáról. Átrepültek a vadvirágos rétre, ahova már odahallatszott a kaptár zümmögése. Ezen a mezőn lesz a születési ünnepség, ezért gyakoroltak itt. Egyik vadvirágról a másikra szálltak. Bübü kecses pörgéssel a pipacsra szállt, majd néhány forgás után átszállt a katángkóró liláskéken ragyogó szirmaira. Itt megállt, és helyben rázta kecsesen a potrohát. Zsüzsü a zsálya lila virágaira libbent a szárnyait rezegtetve. Aztán a gyönyörű táncmozdulat után hangosan csámcsogni kezdett.
 |
| Klesitz Piroska illusztrációja |
– Te már megint tömöd magad !? – háborodott fel Bübü. – Alig öt perce hagytuk abba! Különben is, gyakorolnunk kell!
– Mmm – válaszolta Zsüzsü –, enni sokkal jobb. A tánc uncsi!
Bübü a szemét forgatta;
– Méghogy a tánc uncsi! Ez a legeslegeslegjobb dolog az egész mezőn, sőt az egész világon!
– Lehet – mondta unottan Zsüzsü –, de szerintem a legjobb dolog a világon a nektár, mégpedig a pocakomban lévő nektár!
– Hogy te milyen falánk vagy! Mindig csak a hasadra gondolsz!
– Nem is igaz! Na folytassuk a táncot! – adta meg magát Zsüzsü.
– Júhúú! – rikkantott a húga boldogan.
A két fiatal méh virágról virágra szállt, pörgött, szökellt egészen a naplementéig. Ezután minden nap gyakoroltak, jó néhány uzsonnaszünettel, nehogy Zsüzsü pocakja idő előtt korogni kezdjen.
Egy szép május végi teliholdas éjjelen eljött Zsüzsü és Bübü ideje. Az összes méh, beleértve az anyakirálynőt is, kirepült a vadvirágos rétre a köszöntő ünnepségre.
A holdfény ezüstösen ragyogta be a mezőn lévő virágokat, a zsályát, a margarétát, a réti boglárkát, a cickafarkat és a pitypangot. A két táncos méhecske a kaptár felől repült a rétre, és belekezdtek csodálatos táncukba. Egyik vadvirágról a másikra szálltak, fel-le forogtak, pörögtek a levegőben. Szárnyaik ezüstös fényben játszottak, zümmögésük égi zenének hatott az éj csendjében. Épp a kaptár előtt jártak, amikor az újszülött méhek kirajzottak, és bekapcsolódtak Zsüzsü és Bübü táncába. A varázslatos pillanatot azonban csámcsogás hangja törte meg.
– Zsüzsűűűű!!! Mit csinálsz? – kiáltotta Bübü.
– SKH! – felelte Zsüzsü.
Egy pillanatig néma csend volt, aztán Zsüzsü és Bübü felnevetett.
– Mi az az SKH? – kérdezte kíváncsian egy újszülött méhecske.
– Egy új virágfajta – vágta rá egyszerre Zsüzsü és Bübü.
Erre a méhcsalád többi tagja is harsány nevetésben tört ki. Zsüzsü és Bübü kecsesen meghajoltak, és
tettek egy utolsó kört a holdfényben táncolva, nyomukban új, nektárra éhes kistestvéreikkel.
Szerkesztette: Várfalvy Emőke
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése