Czeiner-Szücs Anita: Keringő

 

Illusztráció: Sipos Tímea Melinda
(Liceul de arte vizuale "Romulus Ladea", Kolozsvár)

Vasárnap rendszerint Liza baba a soros. Bella rituáléja a ruhaválasztással indul. Lányszobája fodros, puha szőnyegén katonás rendben sorakoznak a szettek. A kékselyem és a bíbor, a bársonyos lila, a rozsdaszín fehér csipkével. Órákig tart, mire a ruhapróbák után kiderül, aznap melyik áll a legjobban Lizán. Most a bíbor nyert. A játékbaba haja kontyba tűzve fénylik, lábai csontszín topánkába bújtatva várnak.
– Kész, mehet a táncpróbára – mondja a csinos babán végignézve elégedetten Bella. – De mielőtt belevágunk, tartunk egy szusszanásnyi szünetet – dől el az ágyán fáradtan az üres szobájában.
Három éve minden nap ugyanez volt a délelőtt koreográfiája. Bella rendíthetetlenül gyakorolta porcelánbabáival a báli protokollt, akikre esténként egy pompás ünnepség várt. Keringő, kaviár és gavallérok. A mulatság kifulladásig tartott. Miután játékbabáit lefektette, Bella imádkozott. A Miatyánk után legtöbbször ugyanazt kívánta: egyetlen igazi keringőt báli ruhában, egy fiúval. A babáival már tengernyi alkalommal eljátszotta a várva várt estélyt, de az messze nem volt ugyanaz, mint álmaiban a sajátja. Azért mégis vigasztalta a játék, a megszokott napirend.

Bella szomszédjában lakott egy fiú, Misi. A szobája ablaka pont Belláéval szembe nézett. Így a kamaszok gyakran kukucskáltak át a másik birodalmába. Bella csak hetente egyszer nyithatta ki az ablakát, amikor ott volt vele a szkafanderbe, azaz, ahogy a doktor mondja, antiallergén védőruhába öltözött anyukája is, pár percig kinézhetett rajta. Utána mindig ágyba fektették, és valami furcsa szilikonmaszkkal végződő csövet tettek a szája meg az orra elé. Misi pontosan tudta, mikor mosolyog ki az ablakon szomszédja. Mindig ugyanabban az időpontban. Vasárnap délelőtt tizenegy órakor. A fiú figyelte az órát, hogy ezt lehetőleg egyszer se mulassza el.  Ilyenkor egy rövid időre még közelebbről láthatta titokzatos szomszédját. Integettek egymásnak, és rövid levegőzés közben egy kérdésre meg egy válaszra is mindig akadt idő. Csak egyre, ezért azt jól ki kellett gondolni. Bella alig várta ezeket a perceket, hiszen Misin kívül csak videóhívás közben beszélgethetett másokkal. Vasárnaponként kontyba tűzte az egyébként fonatban tekergőző haját.
Liza baba már a bíbor ruhában ragyogott, az óra pontban tizenegyet mutatott. Bella anyukája kinyitotta az ablakot, a lány szíve a torkában dobogott az izgalomtól. Bella ahogy mindig, most is a párkányra ült, hosszú másodpercekig pásztázta a környéket, de Misit ezúttal sehol sem látta. A fiú nem integetett a szomszédos ablakból.
– Hahó – nevetett fel egyszer csak. – Itt vagyok! – kiáltotta a ház előtti akácfa ágáról. – Tudsz fára mászni? – kérdezte Misi.
– Persze, de ki tudja, mászhatok-e újra, hacsak nem úgy, ha nő egy fa egyszer a szobámban – viccelte el a választ Bella.
Hosszabban beszélgetni nem volt több ereje. Szippantott még egyet a szélillatú levegőből, és búcsúzott. Az oxigénpalack bugyborékolt. Bellának pihennie kellett, hisz délután várt még rá a lecke és az esti bál a porcelánbabákkal.
Misi és Bella vasárnapról vasárnapra egyre jobban megismerte egymást. Misiről időközben kiderült, hogy közepes tanuló a városi iskola tizedik bé osztályában. Szereti a túrósrétest mazsola nélkül és ki nem állhatja a kakaót. Kedvenc állata a kutya, van is neki egy, az Ubi, de testvére az nincs. Bella elárulta, hogy egyszer vezetett egy igazi traktort, és azt is, hogy most egyedül tanul otthonról, tableten kapja a tananyagot. Betegsége miatt steril szobában kell élnie, ami nagy kár, mert így nagyon magányos, ráadásul nem tudja, hogyan és mikor teljesülhet a legnagyobb vágya. Hogy a fájdalmas gondolatokat elűzze, Misi sokszor gondolatfogócskára hívta Bellát. Ilyenkor becsukták a szemüket, egy ismert közös helyre gondoltak, ahol emlékeik között kergetőztek.
Misi ugyan kerülte a lányokat az osztályban, mert mint tudjuk, ők „földi boszorkányok”, de Bellát mégis megkedvelte. Természetesen csak titokban, hisz valójában ezt még magának is nehezen vallotta be. Persze, amikor kiderült, hogy a beteg szomszéd legnagyobb vágya csak úgy teljesül, ha a báli keringőhöz partnere a zakót is felveszi, akkor azért egy hosszú percre átértékelte a Belláról alkotott véleményét. Végül mégis biztatóan mosolygott, amikor erről mesélt neki a lány.
– Jó terv – dünnyögte. Bella mielőtt becsukta volna az ablakot, lesütötte a szemét. Megbánta, hogy ezúttal elárulta a titkát Misinek. Később azonban ez sosem került szóba köztük, így nagy kő esett le Balla szívéről. Viszont kiderült, hogy a lány születésnapja ezen a nyáron pont vasárnapra esik, meg az is, hogy Misiék az apja külföldi kiküldetése miatt nem mennek nyaralni, úgyhogy akkor is láthatják majd egymást.
– Végre egy boldog szülinap – reménykedett a lány.
Amikor azonban eljött Bella születésnapja, és a nagymutató a tizenegyet súrolta, Misi nem állt az ablakban. A két háztömb közötti akácfán sem lógott, mint a múltkor. Bella nem sokat várt rá, sértődötten becsapta az ablakot.
– Misi elfelejtett. Kiradírozott, mint rossz jegyet a munkafüzetből. Pont úgy, ahogy a régi osztálytársak, akik soha többé nem keresnek már. Az is lehet, hogy új barátja van. Olyan, akivel nem csak gondolatban fogócskázhat. Éppen a születésnapomon, gondolhattam volna, hogy nem jön össze – őrlődött csalódottan Bella.
Egyszer csak a levegőfertőtlenítőgép zümmögésén és Bella hüppögésén ismerős traktus kerekedett felül.
– A Kék Duna keringő! – kiáltotta könnyes szemekkel.
A zene az ablakhoz vezette. Ekkor vette észre, hogy a két ház közötti lombkoronát valaki selyemszalagokkal, lampionokkal és fehér virágokkal díszítette ki. A fátyolos-szemű Bellát megpillantva Misi hirtelen szélesre tárta szobája ablakát, a keringő andalító dallama pedig szétáradt az utcában.
– Boldog születésnapot – kiáltotta teli torokból a fiú, s közelebb lépett szobája ablakához. Öltönyös sziluettje, a fák közötti selyemszalagra árnyékot vetve, a keringő ritmusára libegett. – Mire meggyógyulsz, minden lépést pontosan megtanulok – harsogta túl a muzsikát Misi.
Bella egy szót sem tudott szólni, élete legpompásabb báljában ringatózott.  Behunyta a szemét, és táncolni kezdett. Árnyéka észrevétlenül Misi sziluettjéhez simult a szélfútta szalagon. 

Szerkesztette: Németh Eszter