 |
| Bódi Kati rajza |
Egészen kegyelmi
találkozások.
Bizonyára nem vagyok
egyedül a Cimborák közt azzal az érzéssel, hogy a mai születésnapossal való
találkozás, szép kerek születésnap ráadásul, ha előbb nem, hát utólag
visszatekintve rá, egészen hihetetlen. Az a tény, hogy létezik. És szóbaáll. És
humora van. Amellé a rengeteg tudás mellé. Ahogy azzal az érzéssel sem, hogy a
MIKLYA ZSOLT által leokézott szövegről tudjuk, jó, ez mehet, ez rendben van.
Most mindenki nagy
szavakat vár, figyeljetek hát jól: NAGY, SOK, SZÓ...
A piedesztálra emeléssel
még várnod kell kicsit, Zsolt, úgy további hatvan évet, igazán nagyon
sajnáljuk, de írók vagyunk, nem szobrászok. Ígérjük a következő hatvan évben
fogunk annyit írni óvó tekinteted alatt, hogy abból eleget faraghass,
előbb-utóbb összejön az a szobor.
Na jó, töredelmesen
bevalljuk, a piedesztál már rég áll, a legeslegbiztosabb talapzat, ami csak
létezik, hálából, szeretetből öntöttük a Cimborák terén, a sok összeírt
szavunkból már áll is a szobor egy része, a kihúzott, átírt, lecsiszolt
hulladékból pedig virágok nőttek a téren.
A nagy szavak helyett
pedig csak annyit: Isten éltessen még nagyon sokáig erőben, egészségben!
Jó, hogy vagy! Jó, hogy Cimbi vagy!
Köszönjük!
Németh Eszter
Köszönöm, Eszter, köszönöm, hogy köztetek lehetek, Cimborák!
VálaszTörlésMeglepett ez a bejegyzés, nem számítottam rá. "Fény ácsol színpadot" - írja Kiss Benedek. Hang emel föld fölé, ad felhajtóerőt. Nincs statikus állandó a valósulásban. A kerek évfordulók is azt jelzik: hullámjelenség a lét, csak ebből épülhet maradandó. Ami marad, az másban marad belőlünk.
Ez a más - mássá lenni - másé lenni - a 60 év üzenete számomra. Leírom, mert így adhatok választ. Átléptem a határon, amitől féltem, de túlélő vagyok, és szeretném ennek a túlnak az örömét továbbra is megosztani veletek.
Köszönöm, hogy ez lehetséges.
Áldott hullámokat!
Zsolt