2020. október 31., szombat

Szebegyinszky Réka: Anna néni - Holló Anna: Tartós hullám

 "Visszagondolva fiatalabb korára, csupa üde színeket viselt, pirosat, égszínkéket, rózsaszínűt tele virágokkal. Gesztenyebarna haját kiengedve hordta."





2020. október 30., péntek

Bechtel Helga: Ideért - Szántói Krisztián: Védtelen idő




"Lassan sötétedett. Arra gondoltam, de jó lenne nyitott ablaknál aludni, mint a mamánál régen, akkor nézhetném a csillagokat az ágyamból, és hallgathatnám a tücsköket vagy jobb híján a forgalmat vagy az élőzenét, ami nem tudtam, mitől élő, de anya olyan szépen mondta ki a szót."



2020. október 28., szerda

Kőszeghy Csilla: Játszunk? - Smelka Sándor: Jó estét, jó szurkolást!


 "Egyáltalán nem hosszú a labda, hanem inkább… magas! Kedves nézőink, ritka szép magaslabdát láttunk, a lányok ennek nem igazán örülnek, hiszen ki kell szedni a labdát az ereszcsatornából, ehhez pedig létra kell, addig is, tekintsük meg a Túrd a Kertet egyszemélyes bicikliverseny állását. Olivér a huszonhatodik körét teszi meg a kertjükben, igen jó formában van, úgy látom, tartalékolja az energiáját, igen, most majdnem megcsúszott egy vakondtúráson, és egy macskát is ki kellett kerülnie, de nem esik ki a tempóból, úgy néz ki, élete legjobb formáját futja meg."



2020. október 23., péntek

2020. október 22., csütörtök

Miklya Zsolt köszöntése

Bódi Kati rajza


Az emberrel néha történnek egészen hihetetlen dolgok.

Egészen kegyelmi találkozások.

Bizonyára nem vagyok egyedül a Cimborák közt azzal az érzéssel, hogy a mai születésnapossal való találkozás, szép kerek születésnap ráadásul, ha előbb nem, hát utólag visszatekintve rá, egészen hihetetlen. Az a tény, hogy létezik. És szóbaáll. És humora van. Amellé a rengeteg tudás mellé. Ahogy azzal az érzéssel sem, hogy a MIKLYA ZSOLT által leokézott szövegről tudjuk, jó, ez mehet, ez rendben van.

Most mindenki nagy szavakat vár, figyeljetek hát jól: NAGY, SOK, SZÓ...

A piedesztálra emeléssel még várnod kell kicsit, Zsolt, úgy további hatvan évet, igazán nagyon sajnáljuk, de írók vagyunk, nem szobrászok. Ígérjük a következő hatvan évben fogunk annyit írni óvó tekinteted alatt, hogy abból eleget faraghass, előbb-utóbb összejön az a szobor.

Na jó, töredelmesen bevalljuk, a piedesztál már rég áll, a legeslegbiztosabb talapzat, ami csak létezik, hálából, szeretetből öntöttük a Cimborák terén, a sok összeírt szavunkból már áll is a szobor egy része, a kihúzott, átírt, lecsiszolt hulladékból pedig virágok nőttek a téren.

A nagy szavak helyett pedig csak annyit: Isten éltessen még nagyon sokáig erőben, egészségben!

Jó, hogy vagy! Jó, hogy Cimbi vagy!
Köszönjük!

Németh Eszter

2020. október 21., szerda

2020. október 9., péntek

Fodor Veronika: A Frauenkirche angyala - Békefi Ákos: Angyal

"A közeli lépcsőn egy kislány ült. Az egyetlen élőlény, akit látott a környéken. Egy játékelefántot tartott a kezében, azt a gurulós fajtát, nyakában hosszú, piros zsinórral.
– Szervusz – mondta a kislány az angyalnak."