Varga Zsófi |
Gerle, gerle, szántóföldek felett zuhan a Hold. Zuzmarás földek szája tátong, olvad bennük az ég, akár a cukor. Éjjelre átfordítják a nappalt. Kalitkákba zár a lassan zsugorodó horizont. Nem szabad félni, ha a hajók vitorlája átfeszül az ablakon. Nem szabad félni, ha a kövek túlgurulnak a megindult hegyháton. Nem szabad repülni, ha a felhők fodrán autóutak kanyarognak. Eltéved, aki halandó. Halhatatlan, aki fel sem szállt. A táj belenyúlik a távolba. A távol átnyúlik a tájon. Gerle, kicsi gerle, ez már egy másik világ. Majd egy másik bolygón.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése