 |
| Fricska Dorka |
HANGVERSENY ELŐTT
Szeretnék tudni cinkéül,
csak nem tudom, hogy kezdjem.
Talán, ha hangonként fognék
egy cinkedalba, menten
szárnyaim nőnének, s szállnék,
szállnék, a kékbe lassan,
de halkan tenném, hogy a Hold,
az ezüstszínű katlan
fel ne ébredjen, ha már
ég vizén ringatózik,
csillagözönbe hajlik át,
és boldogságban úszik.
Vigyáznék, hogy az énekem
csöndből szőtt fonalára
rátalálhasson minden nap,
örökre – nemsokára.
***
 |
| Fricska Dorka |
LUNDÁK
Szállnak-e nyári lundák,
ha a telet elunták?
Betűktől nyüzsgő szárnyuk
ugye, még megtaláljuk?
Vagy néznek gombszemekkel,
hová repült a reggel
a szavak tengerében,
s ha fognád könyved éppen,
csodálkozol, ha látod,
lundán kering az égen.
***
 |
| Fricska Dorka |
VADKACSAVERS
Két kacsa úszik
lenn a tavon,
csillog a nádas
vízvonaton.
Két kacsa úszik
tónak ölén,
fürdeti szárnyuk
vízinövény.
Vízinövény és
vízivonat,
két kacsa hallgat
jó nagyokat.
Álmuk a tóban
reggeli fény,
Hold sugarában
vízinövény.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése