(Bogdán Viktória és Salamon Zsófia, a kadarkúti Jálics Ernő Általános Iskola tanulói)
A Varázslovacska témára, amit Kadarkútról Viktória és Zsófia közös ötletként küldött nekünk, felragyogott a szemem és nagyot dobbant a szívem. Hogy miért? Mert gyermekkoromban volt egy aranyos bársony lovacskám, amit emlékbe kaptam a legjobb barátomtól, Gyurikától, aki más országba költözött a szüleivel, s hogy el ne felejtsem őt, nekem adta legkedvesebb játékát, közölve, hogy az egy varázslovacska, s ha felülök rá, akkor elrepít majd hozzá. És én, amikor nagyon vágytam a barátom után, képzeletben felültem a varázslovacskára és az vágtatott velem Gyurikához, szélben lobogó sörénnyel, vadvirágos réteken át. Hát ennek hatására született meg az alábbi versem. Fogadjátok szeretettel és ne felejtsétek el, hogy ti is felülhettek képzeletben a varázslovacskára és ha erősen akarjátok, elvisz benneteket oda ahová vágytok.
(Tóth Ágnes)
Varázslovam olyan fajta,
Láthatatlan ostor hajtja.
Ha felnyerít, kisüt a Nap.
Mikor dobbant, bimbó fakad.
Táncot rop, ha jó a kedvem,
A sörénye finom selyem.
Szőre sárga, farka barna,
Lila nyereg is van rajta.
Estefelé rápattanok,
Szeretőmhöz úgy vágtatok,
Holnap délig ne várjatok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése