 |
| (c) Móricz Ildikó |
Szárnyas orkánkabátot, nyeletlen cvikkert,
orra alatt meg irdatlan bajuszt visel.
Akkorát, hogy ha Bajusz bácsi megjön,
a bajuszának külön kell köszönni.
A bajusza tekintélyesebb, mint Bajusz bácsi.
Bajusz bácsi is tekintélyes, persze,
megvan vagy száz kiló, meg egy kicsi,
a fokhagymapürét tormakrémmel eszi,
lepök egy söröskupakot a kerítés tetejéről,
és úgy pedálozik, hogy ha esni kezd,
a víz a kerékpárja hátsó sárhányóját éri,
az első csontszáraz marad, akárcsak
Bajusz bácsi bajusza, kabátja, táskája.
A hátsó sárhányó viszont csattog,
ahogy a szapora eső veri a postásbiciklit.
Ezt maga Bajusz bácsi meséli mindig,
miközben ajánlott levelek után kutat,
könyékig matat a postástáska mélyén,
és irdatlan bajuszát kunkorgatja.
Bajusz bácsi szerintem egy hős.
Na nem azért hős a Bajusz bácsi,
mert a fokhagymát tormával eszi,
gyorsabb az esőnél és célbapök,
mint a nagyok, hanem a bajusza miatt.
Hogy egy szobában mer aludni vele,
egész nap beszél hozzá, szagolgatja.
Reggel, tükörbe nézve, nem sikolt fel,
hogy azt a jó szagú mindenségit (!),
hanem bajuszkefével kigubancolja,
és meg se lepődik, ha mindenféle
dolgokra bukkan a szőrbajuszban.
Egyszer egy rántott húst talált benne,
hozzá másfél zsömlét – mesélte,
s miközben beszélt, csak úgy kalimpált
orra alatt a bajusz. A bajuszfolyam.
Kíváncsi voltam rá, hogy az eltűnt
játékrobotom nincs-e ott, ahol a hús volt,
és hogy látta-e a focistás radíromat,
amelyiknek három hete kelhetett lába,
de csak álltam, nyikkanni se mertem,
(orra alatt a szőr burjánzott veszettül),
Bajusz bácsi meg, elunva a képem,
bicajra pattant, kacsázott, s balra el.
Így hát a kapuban, ahogy hegytetőn a zergék,
lestem az utcasarok felé csalinkázó csodát,
hittem is, nem is, hogy nem a postás teker már,
hanem a bajusz csüngő szárai tapossák a pedált,
pedig úgy tűnt, szavamra, s hallani véltem, hogy
Bajuszbá csenget, füttyög, valamit dallikázik,
közben zörög a bringája, mintha eső verné,
és az orkánkabát szárnyai verdesnek, akár
felszállni készülő madáré, szélre várva.
 |
| (c) Móricz Ildikó |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése