- Repülő cirkusz! Világszám! -
harsogta a szlogent mindenfelé a cirkuszi furgon. A csíkos plakátok is ezt
hirdették városszerte.
Bori, Lujzi és Máté már egy órával
hamarabb érkeztek. Bori hóbortos nagybácsija, Béla bácsi kísérte el őket. Vett
nekik egy csomó vattacukrot, meg üdítőt, és hagyta, hogy felfedezzék a
cirkuszt.
Béla bácsi és Rémusz, a cirkusz
bohóca, régi katonatársak voltak, így a három gyerek bemehetett a kulisszák
mögé. Megnézték az oroszlánokat, tigriseket, az elefántot és a lovakat. Látták,
hogyan készülődik a zsonglőr, az erőember és a kötéltáncos. Elámultak.
Legjobban a levegőakrobaták tetszettek nekik, ahogy furcsa ugráló, hajlongó
mozdulatokkal melegítettek. Rémusz egy idő után kitessékelte őket, mert neki is
készülnie kellett.
Béla bácsi és a gyerekek elfoglalták a
helyeiket. A nézőtér zsibongott az izgatottságtól, a levegőben érezni lehetett
a feszültséget, a várakozást és a kíváncsiságot. A kezdést dobpergés és gong
jelezte. A közönség elnémult.
Két csíkos pólós, izmos ember jött be
a színpadra. Az alacsonyabb felmászott társa hátán a nyakába, felegyenesedett,
így forogtak körbe. Majd leguggolt kezével a másik fejébe kapaszkodott és
lábait az égbe emelte. A nézőtér visszafojtott lélegzettel várt. Máté
izgalmában mocorogni kezdett az ülésén, a lányok tátott szájjal ámultak. Béla
bácsi halkan hortyogott, őt nem hatotta meg a jelenet. Eközben a felső ember
terpeszbe nyitotta a lábait, míg az alsó körbe hordozta őt a porondon. Még pár
percig mutatványoztak, majd meghajoltak és kimentek. Utánuk következett néhány
zsonglőr buzogányokkal és tányérokkal, egy lány hullahopp karikákkal táncolt,
majd a karikaugró akrobaták érkeztek. Hangos kiabálással, tapssal biztatta őket
mindenki.
A gyerekek örömére Rémusz jelent meg a
színpadon. Alig ismertek rá. Pepita kockás nadrág, piros ing, sárga
hózentróger, zöld kalap és óriási fekete cipő volt rajta. Nyakában tarka
pöttyös csokornyakkendő. Szinte a felismerhetetlenségig ki volt sminkelve.
Fehér arcára hatalmas piros szájat és síró-nevető szemeket festett. Ahogy
bejött, már el is esett a saját lábában, a közönség felnevetett, ahogy
csetlett- botlott. Megpróbált
zsonglőrködni, de az összes tányér a fejére hullott, próbált hullahopp
karikázni, de folyton a fenekére esett. Minden mozdulatára hatalmas nevetés
volt a válasz. Erre már Béla bácsi is felébredt, és eleresztett egy félmosolyt.
A bohóc szám végén szünet következett.
Az emberek kitódultak a mosdóba és a büfébe. Bori és Lujzi beállt a női vécé
előtt kígyózó sorba, míg Béla bácsi kiment friss levegőt szívni, magyarán
cigarettázni. Máté a büfét vette célba. Nemsokára megkapta a pattogatott
kukoricát. Hamar végzett. Gondolt egyet és hátra indult a kulisszák mögé.
A biztonsági őr emlékezett rá,
beengedte, gondolván, hogy a bohóchoz megy a gyerek. Máté oda indult, de fülét
furcsa, zörgő hangok ütötték meg. Az öltözők mögött valami kazánház-féleség
volt, innen jöttek a zajok. Óvatosan belépett, és egy óriási motorra hasonlító
szerkezetet látott, ez zörgött olyan furcsán. Karok és gombok voltak rajta, és
egy kormánykerék szerű valami. Jobban meg akarta nézni, de meghallotta a szünet
végét jelző gongot. Kisurrant az ajtón, és rohant a helyére. A lányok
méltatlankodva fogadták azt, hogy a pattogatott kukorica mind elfogyott. Máté
épp el akarta mesélni, hogy mit látott, amikor elsötétült minden.
Elkezdődött a második felvonás. A
levegőakrobatákkal kezdődött a műsor. Halált megvető bátorsággal ugráltak a
cirkusz kupolájában. Lentről könnyűnek, légiesnek és egyszerűnek tűnt az egész,
mintha repültek volna. Visszafojtott lélegzettel figyelte őket a közönség.
Eközben a föld remegni, rázkódni
kezdett. Máté felkapta a fejét, mert ez ugyanaz a furcsa zörgő hang volt, mint
amit a szünetben hallott. Hirtelen nagyot reccsent a sátor, és Máté úgy érezte,
mintha felemelkedtek volna.
- Az nem lehet- gondolta- nem repülhet
a cirkusz!
Körbenézett. A legtöbb ember a
légtornászokat figyelte, észre sem vették mi történik. A fiú kifurakodott a
helyéről, és a ponyva széléhez ment. Kinézett. Repültek. A cirkusz a föld
fölött lebegett, egyre feljebb emelkedett. Felnézett. A sátor tetején egy
óriási léggömböt látott, oldalán egy hatalmas légcsavart.
Ekkor hatalmas puffanás hallatszott.
Máté arra ébredt, hogy leesett az ágyról és beverte az oldalát.
Az illusztráció részlet Bárkay Bori rajzából |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése