Dékány Máté rajza (J. J. Zmaj Általános Iskola, Szabadka) |
Barni írt egy levelet az Angyalnak, és kitette az ablakba. Nem is lett
volna ebben semmi meglepő, ha mindez nem egy meleg szeptemberi napon, egy
héttel iskolakezdés után történik.
– Még messze van karácsony – mondta Anya meglepetten.
– Még... – Apa egy kicsit számolgatott fejben, aztán legyintett – ...még
nagyon sokat kell aludni, amíg jön az Angyal.
– Kiszámoltam, Apa, pontosan százkettőt – vágta rá Barni.
– Akkor miért írtál neki ilyen hamar levelet? – kérdezte Apa.
– Ha meggondolod magad addig, mi lesz? – toldotta meg Anya.
– Be kell bizonyítanom, hogy létezik Angyal – mondta Barni határozottan.
– De kinek, Barni?
Apa és Anya összenéztek, hümmögtek. Aztán másnap reggelre eltűnt a levél.
– Na ugye, hogy van Angyal! – kiáltott kora reggel Barni diadalmasan, s ma
először nem kellett nógatni az öltözködésnél és cipőhúzásnál.
Délután viszont lógó orral jött haza az iskolából.
– Róbert megint azt mondta, hogy nincs Angyal, és a levelet akárki
elvehette. És mondtam neki, hogy minden évben megkapom, amit az Angyaltól
kérek, ha nem is mindig mindent, de azért sokfélét, sőt, amit nem kértem, azt
is megkaptam. Igaz, hogy tavaly kértem valódi helikoptert, és nem hozott, de az
Angyal nagyon jó tudja, hogy mit szeretnék igazán, és Róbert miért mond ilyen
butaságot, hogy nincs Angyal?!
Barni már majdnem sírt haragjában. Elővett egy papírt, és levelet kezdett
írni az Angyalnak.
Kedves Angyal!
Kérlek szépen, bizonyítsd be Róbertnek, hogy vagy, mert Róbert nem hisz
benned! Azt hiszi, a szülei veszik az ajándékot, és ők hozzák a karácsonyfát,
és dugdossák a kamrában, és éjszaka díszítik fel, amikor ő alszik. Mert Róbert
nagyon buta!
Az írás persze nem ment ilyen gyorsan, mert Barni még csak nyomtatott
betűkkel és nagyon lassan tudott írni. Mire leírta azt is, hogy „buta”, addig
már elpárolgott a mérge. Fogott egy radírt, kitörölte a butát, és a
következőket írta:
Kérlek, ne haragudj Róbertre, amiért nem hisz benned. Biztosan ő is hinni
fog benned, és nagyon fog örülni neked, csak előbb be kell bizonyítanod neki,
hogy létezel!
Barni
Barni megmutatta a levelet Apának is. Apa elolvasta, kicsit morfondírozott,
majd visszaadta a levelet, és bólintott, hogy rendben van. Barni kitette az
ablakba, és a levél másnap reggelre eltűnt.
Barni nem lepődött meg, hisz tudta, hogy ez fog történni. Annál jobban
meglepődött következő reggel, amikor újból ott találta a levelet az ablakban.
Kicsit összeszorult a torka, azt hitte, valami rosszat tett, ezért az Angyal
visszahozta a levelet. De amikor kézbe vette, hatalmasat dobbant a szíve. Ez
nem ugyanaz a levél volt, hanem válaszlevél az Angyaltól!
Kibontotta, és benne égszínkék papíron, melyen sok pici csillag világított,
a következők álltak:
Drága Barni,
Örülök, hogy azt szeretnéd, hogy Róbert is higgyen bennem. Szeretnél
segíteni ebben?
Barni felnézett Apára és Anyára, akik ott álltak körülötte, és fülig
szaladt a szája. Bólintott, majd tovább olvasott.
Arra kérlek, légy a tanítványom: készíts egy ajándékot Róbertnek. Egy igazi
angyali ajándékot! Gondolkozz, hogy mit szeretne igazán kapni, és lepd meg
azzal, aminek a legjobban örülne. Apa és Anya biztosan segíteni fog neked.
Az Angyal
Apa és Anya csodálkoztak, hümmögtek, aztán tovább végezték a dolgukat.
Barni pedig nekilátott gondolkozni. És minél jobban gondolkozott, annál inkább
arra a következtetésre jutott, hogy Róbert a négyajtós csuklós autóbusznak
örülne a legjobban. A négyajtós csuklós autóbuszt Barni iskolakezdés előtt
kapta Anyáéktól, és nagyon szerette.
Ekkor odament Apához, és azt mondta:
– Apa, már tudom, hogyan leszek angyali tanítvány! Odaadom angyali
ajándéknak a csuklós buszomat Róbertnek!
– Jól meggondoltad ezt, Barni? Nem fogod utólag megbánni?
– Nem, mert ez igazi angyali ajándék lesz!
Még csak két apró gond volt: hogyan kell megírni az angyali levelet, és
hogyan jusson el az ajándék Róberthez? Az elsőben Anya segített. Gyönyörű
színes papírlapot vett elő, igaz, nem voltak rajta apró, világító csillagok, de
azért nagyon szép volt, és Anya majdnem olyan szép betűket tudott írni, mint az
Angyal. Hogy mi legyen a levélben, azt együtt találták ki.
Kedves Róbert,
Még nincs itt a karácsony, de ezt az ajándékot most azért adom neked, mert
szeretném, ha elhinnéd, hogy létezem. És hogy karácsonykor valóban én látogatok
el minden házba széles e világon, hogy mindenkinek elvigyem azt az ajándékot,
amelynek legjobban örülne.
Az Angyal
A második apró gondot Apa és Barni együtt oldották meg. Beültek az autóba,
és amikor már a legtöbb házban eloltották a villanyt, elautóztak Róbertékhez.
Csendben leparkoltak a ház előtt, és vártak. Ez nagyon izgalmas volt. Amikor kialudt a villany Róbert szobájában
is, Barni odaosont a kapuhoz. Körülnézett, és óvatosan becsúsztatta a levelet,
meg a szépen becsomagolt autóbuszt a kapu rácsai között.
Másnap Barni már nagyon várta, hogy Róbert megérkezzen az iskolába, de
Róbert nem jött. Becsengettek, és Róbert még mindig nem jött. Bejött a tanító
néni, és Róbert még mindig nem volt ott! Barni nagyon izgult. Mi történhetett?
Aztán kipirult arccal, vigyorogva megérkezett Róbert, kezében a négyajtós
csuklós busszal. Már nem mondhatott semmit Barninak, mert megkezdődött az óra.
De kisvártatva egy cetli csúszott a Barni padjára. Róbert ákombákom betűivel az
állt rajta, hogy „VAN ANGYAL!” Barni szíve megint gyorsabban vert.
Megfordította a papírt és csak annyit írt a hátára: „TUDOM!”
Nem tudnám pontosan eldönteni, hogy abban a pillanatban ki örült jobban:
Róbert vagy Barni?
Róbert megtudta, hogy van Angyal. Barni pedig megtudta, milyen lehet
Angyalnak lenni.
És ettől az évtől kezdve minden karácsonykor ő maga is kis ajándékokat
készített. Becsomagolta, néha levelet is írt hozzá, és amíg Apa, Anya és a
többiek a Mennyből az Angyalt énekelték, odacsente az ajándékokat a
karácsonyfa alá.
„Még hogy nincs
Angyal!” – gondolta
magában. „És akkor én
kitől tanultam az angyalságot, hm?”
(Részlet a Barniék tele című kötetből, Koinónia Könyvkiadó, 2011)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése