2016. július 21., csütörtök

Béres Tamás, Tóth Ágnes és Kiss Lehel versei

                                                                      Béres Tamás rajza


Béres Tamás


Játszótér


A játszótér csúszdája piros
Mint az ég alja most.
Fúj a szél, vihar jön,
Még egyet csússzunk utoljára!

A játszótér hintája mélykék
Jó szállni, lökjél még!
Kisütött a nap is,
Maradjunk még egy-két órára!

A játszótér mászókája zöld,
Lógva elér a föld.
Mássz fel velem ide,
Jobb ide kúszni, mint a fára!

A homokozó, mint szivárvány,
Sok gyerek ily’ látvány.
Sütünk és építünk
De nagyon vigyázunk egymásra.

A játszótér teteje bordó
Csillagos takaró.
Haza kell menni most

Véget ért a jó móka mára.


Tóth Ágnes

Tarajos-haragos

Ez a kötél, mint a kígyó
tekereg, tekereg.
Kenguruként ugrálják át
gyerekek, gyerekek.
Évi, Béni sem ül tétlen,
homokvárat épít éppen,
jó nagyot, jó nagyot.
Ráköszönnek egy csigára
ki felmászott a bástyára:
- Jó napot, jó napot.
Fentról pislog le nagy árván
egy zöld fejű papísárkány,
tarajos, tarajos.
Nem tud szállni a szél hátán,
lyuk tátong a az egyik szárnyán,
haragos, haragos.
Ha nem lenne színes papír
a teste a teste,
ellophatná a vén Holdat
ma esete, ma este.
Pettyes labda ugrik fejest
a tóba, a tóba.
Most válhat az álmom végre
valóra valóra.
Nem kell itt az időt húzni,
jöjjön aki jól tud úszni,
egy kettő, egy kettő.
Mi leszünk a pettyes labda
megmentő, megmentő.

Kiss Lehel

Játszótéri nyűgölődő

A hinta betöri a fejet.
A mászókán eltörik a láb.

Rózsaszín vattacukor helyett
vennénk egy sóskiflit legalább!

Ne haragudj, ez a füles sapka
hogy néz ki egy ilyen nagy fiún?

Üvölteni mért kell hatra-vakra?
Füttyögetni kéne maximum!

Minden padon ül egy öregasszony.
Nyikorog a vasló – nincs megkenve.

Az ember itt nincs miért szaladjon.
A körhinta is meg van jól nyekkenve!

A csúszdán elkopik a nadrág.
Meglásd, mindjárt szétmegy a cipő!

Játszóterezni? Hát nem igazság!
Csupa fölösleges hajcihő!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése