A Csitedy cirkusz,
nekem elhiheted, kész csoda. Nyolc kamion és ugyanennyi lakókocsi kígyózik az
utakon egész nyáron. Minden héten más falu határában verik fel a sátrukat. No,
de micsoda sátor az! Teleszkópos oszlopok tartják a ponyvát. Tiszta hófehér az
egész. Amikor elkezdődik az előadás, és odabent felvillantak a fények, színes
árnyszínházat festenek a sátor külsejére. Aki egyszer látta a pompás
árnyjátékot kívülről, nyomban bekívánkozik. Ha nincs pénze a borsos árú
belépőre, hát belóg.
A
szivárványszín homokkal behintett porondon aztán előfordul minden, amit el tudsz
képzelni. Bohócok flamingólábakon és szögletes kerekű bicikliken. Majmok
hajtanak kutyafogatot, kutyák egérfogatot, egerek kanárifogatot.
Selyemköteleken artisták himbálóznak, közben fagylaltgombócokkal egyensúlyoznak.
A zenekar trambulinon mandolinozik és hullahoppon cintányérozik. A fő attrakció
pedig egy elefánt, amelyik körbebukfencezi a porondot, és a homoktól
szivárványszínű lesz a háta. Az egész cirkuszi hadat a porondmester, Csitedy
Jácint dirigálja egy csettegő, kétágú ostorral. Mondom, kész csoda az egész.
Amikor
vége a nyárnak, és zümmögni kezd az őszi szél, akkor Csitedy Jácint csomagolni
kezd. Nem viccelek, láttam, mit csinál, mert meglestem egy bokor mögül. Jöttek
a cirkuszi emberek, a bohócok, az artisták, a zenészek, mind, és elkezdték
összehajtogatni a kamionokat meg a lakókocsikat. Először csak az oldalukat
hajtogatták egymásra, aztán mindent, még a kerekeket meg a rendszámot is. Olyan
apróra, hogy mindössze egy pakli kártya maradt utánuk. Aztán a sátor
következett. Leengedték a teleszkópos árbocokat, és addig tologatták őket
egymásba, míg egyetlen pálcika maradt a füvön. A ponyvát zsebkendővé
göngyölték. A porondot pörgették, forgatták, lett belőle egy színes cilinder.
Mire
idáig jutottak, beesteledett. Akkor kezdődött csak a tánc! Csitedy Jácint
megállt a letaposott fű közepén, körbeállták a cirkuszi emberek – a bohócok,
az artisták, a zenészek, mind, meg az állatok – a majmok, a kutyák, az egerek,
a kanárik, még az elefánt is, és elkezdtek körbe bukfencezni, mint valami
forgószél. Egészen elszédültem bele. Nem is hittem a szememnek, amikor láttam,
hogy minden egyre kisebb lesz. Az elefánt volt a legszembetűnőbb. Először akkora
labda volt, mint egy óriáskerék, aztán akkora lett, mint egy ház, mint egy
autó, mint egy kamionkerék, egy biciklikerék, egy pöttyös labda, egy dió, egy
mogyoró, egy borsószem, majd olyan pici, mint egy gombostű feje. Bolhák lettek
mind, és belemásztak Csitedy Jácint tenyerébe.
Csitedy
Jácint a zsebébe tette őket. Aztán összeszedte a kártyákat, a pálcát, a
zsebkendőt, fejére csapta a tarka cilindert, és egyenesen odajött a bokorhoz,
ami mögött rejtőztem.
− Üdvözlöm –
köszönt.
‒ J-j-jó es-estét –
dadogtam.
‒ Csatody Benő
vagyok, a világhírű bűvész. Ősztől tavaszig jutányosan fellépek minden
művelődési ház színpadán. Felárral bemutatom a világ legnagyszerűbb
bolhacirkuszát. Ismeri esetleg a polgármestert?
Én
mondom, a Csatody bűvész, az kész csoda. Nekem elhiheted.
Fent: Makhult Gabriella illusztrációja
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése