Anyapara
(egy anya és lánya közös könyve)
- részlet -
Bevezetés
helyett:
1. Bár a szereplők
létező, valós személyek, de a velük megtörtént események mind csak a
fantázia fura jelenségei.
2. Bárminemű
hasonlóság más családokkal véletlen!!!!
Szereplők anya
szerint:
Én: aki nem ír naplót, csak lejegyzi a gondolatait
Nóri: a lányom, aki ír naplót, blogot, smst,
hozzászólást, füljegyzetet, irka-firkát és elvétve leckét
A család tagjai
még:
Péter (a férj): többnyire dolgozik, ügyel, kongresszusra jár,
vagy cikket ír, esetleg a jövő orvosnemzedékét tanítja, esténként Jamie Olivert
játszik (lehetek én Nigella?)
Juli (a húg): középsősködik
Joci (az öccs): bohóckodik és követel figyelmet, kaját, tv-t,
mindent
Mama1: nevel
Mama2: messze van
PótMama: palacsintát süt
Szereplők Nóri
szerint:
Anya: mindig mindent tud, vagy kitalál, és ez
idegesítő
Én: rengeteg dolgom lenne, ha hagynák csinálni
A család tagjai
még:
Apa: ügyel, kengrusszusra jár és főz, vagy
gitározik (a kettőt egyszerre még nem csinálta)
Hugi: idegesít
Öcsi: cukiskodik (vagy nem)
és a Mamák
Október 15.
Ááááááá! Fhu, teljesen kivagyok! A matek már megint 1 lett, és anyu
kiborult. De most tényleg. Hiába mondtam, hogy én tanultam, szerinte azonban a
jegyeim nem ezt mutatják! Ráadásul ott van a fizika is. Az új tanárnő, a Kanga,
nagyon gáz.
Anyu szerint nem kéne
bántanunk, és esélyt kéne adnunk neki. Lehetnénk egy kicsit türelmesebbek,
hiszen kezdő! (Mi van?!! Ez a nő még csak most tanít először? Ez lehetetlen,
hisz ilyen öregnek nem adnak diplomát! Az egyetemre fiatalok járnak, nem?! A
nagyanyám jobban néz ki nála, ha macinacit húz! Úristen!) Egyébként meg
hallottam, ahogy anyu azt mondta a telefonban a barátnőjének: Hát… nem tudom mi
lesz ebből. Rettenetesen halk, és ahogy kinéz! Ezt a szerencsétlent ezek a
hormonoktól duzzadó kamaszok megeszik reggelire!
Azért próbálom fizikából
összekapni magam, a jegyeim nem is olyan nagyon vészesek (2,3,4); csak az a baj,
hogy egy büdös szót sem értek belőle. Ez pedig nem jó. Anyu szerint. Szerintem
nem rossz, én legalábbis jól meg tudok lenni ezzel a tudattal. Kell a
nyavalyának a fizika!
Na, mindegy, az egészből az lett, hogy apu és anyu válságültek és holnaptól
lesz Margit. A Vaj is így járt, neki már a múlt héttől van Emese. Heti 2x2 óra
Margit és én leszek az osztály fizika-matek-kémia (mer’ az sem megy) zsenije
A lányom elbutult
Vajon hol van az a
határ, ahol egy anya úgy dönt, hogy a dugájába dől. Vagy legalábbis eret vág
magán, borba fojtja bánatát és úgy dönt, hogy minden anyai képessége hazugság
volt. És miért van az, hogy az addig okos, kedves, bájos kislány hirtelen
elfelejti, hogy ő okos, kedves, bájos kislány?!
Lehet, hogy hagyni kéne őket, hadd találják meg a maguk tempójában a maguk
útját? De….én hagynám, ha engem is hagynának a társadalmi elvárások, az
iskolarendszer és a tapasztalat, hogy mások is így csinálják.
Na, mindegy: a dugám erős, az érvágás fáj, soha nem ittam alkoholt (egy kamasz
miatt nem fogom elkezdeni), és meggyőződésem, hogy jó anya vagyok, a rendszer a
hibás (vagy a gyerek) J Ergo: Margit 2x2 órában, aztán majd meglátjuk (Csak még
egy kicsit parázok magamban, halkan nyüszítve, hogy senki ne hallja: ugye jól
csinálom?!)
Mégiscsak kéne beszélgetnem még vele, nem?
De hogy beszélgessek vele?!
Felhívtam a
barátnőmet. Valakivel beszélnem kell erről!
-
Nem tudom! Nem értem! Én
próbáltam, istenuccse! Van esze, feje, nem hülye! Akkor meg miért, hogy mégsem,
vagy hogy mégis, és még aztán?! – kántáltam.
-
Jól vagy? – kérdezte kicsit
aggódva a barátnőm.
-
Nem, nem vagyok jól! Szeptember
óta nem vagyok jól. Elkezdődött az iskola, és vele ez a borzalmas 7. év! Olyan,
mintha hirtelen elfelejtett volna mindent, amit eddig tudott. Bukásra áll
matekból, sorra hozza a ketteseket, hármasokat. És most itt van ez a levél is,
figyelj!
Tisztelt Szülők!
Kérem, hogy
mihamarabb fáradjanak be hozzám fogadóórára, mert lányukkal problémák vannak!
üdvözlettel,
TT. osztályfőnök
-
Hát ebből nem sok minden derül ki,
csupán annyi, hogy problémás kicsit.
-
Kicsit?! Nézd meg az ellenőrzőjét!
-
Na, jó, de hátha van valami
logikus magyarázat arra, hogy mitől rontott ennyit!
-
Mégis mire gondolsz?! Biztos
lehetsz benne, hogy sem itthon, sem az iskolában nem verik, nem zaklatják, nem
bántalmazzák, nem akadályozzák meg az önmegvalósításban, a számítógépezésben,
az okostelosbizbaszokban, a sportban, a barátokkal lógásban, az olvasásban, a
rajzolásban, a mittudoménmiben! És mégis, nézd meg, hol tartunk!
-
Hol?
-
Sehol! Éppen ez az! Jövőre
felvételiznie kell a gimnáziumba, a 7. év végi jegyek már számítanak!
-
Nyugi, ne parázz! Még fél év
sincsen!
-
Jó, jó! De két hónap, és lesz!
Most mondd meg, mi a baja! Mi történt az én okos, jó tanuló kislányommal?
-
Én nem tudom. De ő biztosan.
-
Ki?
-
Az okos, jó tanuló kislányod!
Beszélgess vele!
-
Vele?!
-
Szerintem inkább vele, mint az
osztályfőnökkel.
-
De hogyan? Ha véletlenül beteszem
a lábam a szobájába, 10 perc múlva kiutál.
-
Hm, egész sok időt kapsz….különben
meg FB!
-
Tessék?!
-
Facebook! Chatelj vele!
Hát megpróbáltam,
chateltünk:
Én: Szia! mit csinálsz?
Nóri: Sszasz! semmit, meg tanulok.
Én: mit?
Nóri: fizikát
Én: az jó, elég siralmasan állsz belőle
Nóri: kösssz anya :(((
Én: de ugye, nem facebookozol tanulás közben?
Nóri: szerinted? ez most komoly?! ne má’!! anya,
szerinted most mi a fenén beszélgetünk?! Különben meg nem, birkát nyúzok! XD
Én: Jól van, na! csak úgy mondtam, mert egyszerre
csak egy dologra lehet figyelni, kicsim!
Nóri: Szerintem lehet többre is. Én tudok.
Én: Mi volt ma a suliban?
Nóri: Fhu, há semmi különös. Bár a Vaj megint elég
depis. A Luja meg hazament a nyanya angoljáró, mert rosszul érezte magát
Én: olyan sokszor beteg az a kislány
Nóri: ja, gyenge a tüdeje
Én: És mi volt még?
Nóri: hát…megírtuk a bioszt
Én: hogy sikerült?
Nóri: Nem tudom de naon felek aaaa L
Én: Miért?
Nóri: Hat….a Girbegurba kiszámíthatatlan. De jovo
felevben jobb lesz. Portfoliokat kér
Én: Az mi?!
Nóri: jaaaj anya, majd később elmondom
Én: nem akarsz beszélgetni?
Nóri: hát, ha te akarsz
Én: én szeretnék
Nóri: jaja okiiii
Én: miről akarsz
beszélgetni?
Nóri: igazábó nem én akarok, hanem te! emlékszel?
Én: igen….szeretnék kicsit többet tudni
rólad…amikor kislány voltál sokkal jobban ismertelek.
Nóri: én most is ugyanaz a kislány vagyok
Én: de már nem Barbizol, nem játszol
szerepjátékokat és nem félsz a sötétben
Nóri: A gépen tervezek szép ruhákat, Barbiknak is.
Sokszor képzelem azt, hogy én egy Londonban élő híres divattervező vagyok. És
még mindig félek a sötétben.
Én: óóó…de már nem jössz le az ágyamba
Nóri: mert ott az öcsém, és a hugom
Nóri: anyaaa, itt vagy még?
Én: igen, itt vagyok. Én ugyanúgy szeretlek téged
is, mint a tesóidat
Nóri: tudom….de néha jó lenne, ha csak az enyém
lennél…
Én: Ó, Kicsim!
November 2.
Négyesnégyesnégyes! J Négyes lett a matek dogám! Imádom a Margitot!
És ez még mind nem elég! Ma visszajött a Csongi a suliba. Belátogatott
drámára, és az én szívem megint megdobbant! Olyan szép szeme van! És komolyan
mondom, de olyan übercuki a szemüvegében! Rám mosolygott és én vissza, aztán
még kétszer ugyanezt! Tényleg nagyon tetszik még most is, pedig már nem is bele
vagyok szerelmes, azt hiszem. Mert a suliban most a „KisŐ” a BB Íiiiii ღ ღ ღ
Tulajdonképpen azért „KisŐ”, mert nagyon kicsi. Legalább egy fejjel kisebb
nálam L... De, ugye megnő, anyaaaaa??!
