Klesitz Piroska illusztrációja |
Ott állt a Költő, nagy mosolyával nézte,
ahogy a déli nap rácsobban a Széparcú Öreg
szürke ingujjára, szépenvasalt egérszín nadrágtövére.
Egy mesébe tévedtünk, suttogta a Költő bal fülébe
a Kislány, aki mindig vele utazott. A bal vállán.
A Széparcú Öreg válaszolt minden úrhölgy
csuda kérdésére, hejj, micsoda bolondos kérdések ezek,
semmirevaló boldog kérdezősködések.
Olyan szálegyenes, suttogta a Kislány a Költő bal fülébe,
s ő nem pisszegte le, pedig szerette csodálni a pillanatot.
Szégyen ez a háború, példának okáért – kezdi most
a Széparcú Öreg, szemléli a messziről érkezettek
kíváncsiságát, mind kezükben szorongatják. És szégyellik
ők is, hogy nép nép ellen, ember ember ellen,
és szégyellik ők is, azonmód, hogy a Széparcú Öreg
nem nosztalgiázik nekik, messziről jötteknek.
Szomorú vagyok, suttogja a Kislány, s a Költő
megemeli kicsit a bal vállát, épp’ csak, hogy a Kislány
feje búbja füle karimáját cirókázhassa. S így, mindketten
egy másik mesébe ugranak át, oda, ahol a mai nap
júliusi nyár forró hevében
nép nép ellen, se ember ember ellen
nem vét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése