 |
| (c) Prepok Lexi |
Csendélet hamburgerrel és dobozokkal
Tömény banánillat lengi be
az üres lakást.
A dobozokból árad.
A fiam egyik kedvenc mesekönyvében
Kismackó és Kistigris annyira beindul
ettől az illattól, hogy meg sem állnak
Panamáig.
Vagyis vándorlásuk végén
a saját otthonukba térnek vissza,
csak nem ismernek rá, de tisztára
odavannak érte.
Egy himnusznyi ideig
mi is így állunk most
a felújított lakásban.
A nappali közepére hordott
banános dobozokban az életünk,
körülöttünk a banánsárgára
festett falak.
A lámpák még nincsenek bekötve,
úgyhogy előbányászom
az állólámpát, vakító fényénél
pakolni kezdünk.
Az átható banánillattól
hirtelen ránk tör az éhség.
A legfelső dobozból,
nagyapa cuccai közül kihalászom
a viaszosvászon sakktáblát,
megteszi terítőnek.
A sarki boltban vett vörösbor
szerencsére kupakos,
sejtelmem sincs, hol
a dugóhúzó.
A reggel vett hamburger
már rég kihűlt, mégis
olyan könnyen csúszik,
mint a fiam az egymásra hányt
dobozokról a frissen
csiszolt parkettára.
Landoláskor apró lábával
felborítja a fikuszt,
aztán nevetve nekiindul
a dobozok labirintusában.
Megérkezett Panamába.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése