 |
| Klesitz Piroska illusztrációja |
Tibike kiscsikó kirohan a télbe,
napsütötte dombhát kellős közepére.
Átbukdácsol néhány száraz virágszálon,
bakol egyet-kettőt, ő a vidámságom.
Anyukája kérte, ne szaladjon messze,
Tibikének mégis jó nagy volt a mersze.
Estefele lógott két kis kajla füle,
megfázott a torka, fájdogált a szügye.
Vidámsága oda, étvágya sem túl sok,
paripalelkébe kicsi mesét fúvok.
Aranysárga sállal bugyolálom nyakát,
kakukkfűvel szórom tele az éjszakát.
Kora reggel újra lába elé futok,
kedvesen rám néz, és viháncolva nyihog.
Odabújik kezem meleg halma alá,
Tibike így gyógyul, bár még fázik talán.
Szerkesztette: Miklya Zsolt