délszláv népdal nyomán*
Orvos Orsolya (Gyula, Implom József Általános Iskola) |
Tengernél van-e szélesebb?
Mennyboltnál van-e magasabb?
Ugye nem leszel beteg?
A szívverésem titka vagy.
Hallom az apró szuszogást.
Érzem a puha lépteket.
De hallgatózni nem szabad.
És leskelődni sem lehet.
Utánad osontam, igen.
Az éjjel sötét volt nagyon.
De bátor lettem hirtelen.
És kinéztem az ablakon.
Láttam, hogy nyílik a sötét.
Egy út a tengerig vezet.
De fent a tenger? Bolt az ég?
Csillagmintás a kövezet?
Futottam az udvarra, mert
csillagra várt a sok virág.
És nagyot sóhajtott a kert,
meghajoltak a pálmafák.
Az út a tengerig vezet.
Megmozdult minden csillag és
fényükkel nyújtottak kezet,
hogy ne legyen eltévedés.
Mennyboltnál van-e magasabb?
Csak a bolton túli vizek.
Onnan a tenger boltosabb.
Egy cseppet magammal viszek.
A bal szemembe rejtem el.
Sietek, már itt se vagyok.
Mindjárt a rigó énekel.
Gyorsan jönnek a hajnalok.
Már várt az udvar, várt a kert,
izgultak mind a pálmafák.
Egy pálmarigó énekelt.
Illattal köszönt sok virág.
De láttam, távol éj hasad,
messzi szívből csurog a vér.
A kéken túl egy vérpatak.
És mindjárt elönt, partot ér.
Futottam, mint az eszement.
Nem néztem lábaim elé.
Hullám tartott, egy regiment,
így futottam a vér felé.
Egy csöppet, csak egy csöppet adj,
nem kérek többet, tengerúr!
Egy csöpp a vérből, és szaladj!
A többi kék, kobalt, azúr.
A jobb szemembe rejtem el.
Hazáig csukva tartom és
anya majd újra énekel.
Nem lesz több éjjel-ébredés.
Anya, nézd, mit hoztam neked.
Mennyboltnál van-e magasabb?
Tengernél van-e szélesebb?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése