Illusztrálta: Zelei Marcell |
Czeiner-Szücs Anita: Az elefántbébi
Beszökött a templomba szentelt vizet kérni
egy izzasztó nap után az elefántbébi.
Belökte a vaskaput, kereste a papot,
azt se mondták, jó napot, hiába szomjazott.
Nem jött szembe se atya, se fekete csuha.
Aggódott a kis mulya, nyomozónak suta…
Ahogy ott bent szipogott, kiszúrta a kelyhet,
nem kérdezte senkitől, az mégis mit rejthet.
Kiitta a misebort, megette az ostyát,
indult volna kifelé, elfeledte gondját.
Akkor szúrta csak ki a falon függő tálat,
szentelt vízzel, gondolta, csobogósat játszhat.
Szívta-szívta percekig, hörpölgette kajlán,
az érkező híveket lespriccelte aztán.
Sikoltoztak asszonyok, menekültek urak,
elfutott a sekrestyés, mint egy gyáva kukac.
Elmaradt hát a mise Szent Antalnak napján,
egy elefánt horkol így az újság címlapján.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése