Aki nem lép egyszerre - Takarodó

Szinte hihetetlen, de már hónapok óta menetelünk a katonás témával. Ezalatt olyan sok szívhez szóló, kalandos, csudaszép verset és mesét ismertünk meg, hogy tábornok legyen a talpán, aki erre számított volna. Itt az idő, hogy letegyük a fegyvert, átadjuk a stafétát a következő témának.

Köszönjük, hogy velünk tartottatok!

Fodor Veronika, Majoros Nóra, Turbuly Lilla, Várfalvy Emőke

Majoros Emma: Amíg a víz el nem mossa

Azt mondják, Istenem, hogy idő kell. Az idő gyógyít minden sebet. És mind elmúlik, mintha meg sem történt volna. És nem lesz emlékezet. Mások azt mondják, az idő olyan, mint festménynek a víz. Az emlékezet eltorzul, elmosódik, majd egybeolvad a vízzel, ami az életed.

Csontváry Kosztka Tivadar: A taorminai görög színház romjai (A kép származási helyét lásd a bejegyzés végén)

Rengetegszer eljátszottam a fejemben, mi történt:

Csörög a telefon.
Gyermekkori meleg dunyha öleli át a derekamat, mégsem érzem magam biztonságban.
Vészjósló fekete felhők takarták el az égboltot, nem láttam a horizontot. Az otthonom hirtelen idegennek tűnt, fenyegetőnek és kiszámíthatatlannak.
Rápillantok az órára.
Épeszű ember nem hív ebben az órában. Kivéve, ha vészhelyzet van. A szakadásig szorongatott képre nézek az éjjeliszekrényen. Egy gyűrött, ismerős arc mosolyog rám.
Elhaló hangon megszólalok.
“Haló?”

Mészöly Ágnes: Paintball

Illusztráció: Tuza Edit

Bende paintballozni hívott minket a szülinapján,
Mert tizenhárom évesen már ez a menő, nem az állatkert vagy a Meki,  Beöltöztünk terepszínű kezeslábasokba, a csajok kaptak plusz mellvértet is,
Aztán a játékmester elkezdte magyarázni a dolgokat.
Ti most katonák vagytok,
És ez az egész olyan, mint egy háború,
Itt, ha eltalálnak, fáj,
Mondjuk nem szakítja le a karodat a lövedék, de lesz egy szép zúzódás rajta,
Itt, ha nem húzod meg magad, levadásznak,
Ha fedezetlenül hagyod a hátad, neked annyi,
Itt nincs barát és önzetlenség
És ha arra kerül sor, ölnöd kell, vagy téged nyír ki az ellen,
Itt erősnek és merésznek kell lenned, ha győzni akarsz,
És kíméletlennek.
Aztán két csapatot sorsoltak,
Az egyik narancssárga mellényt kapott, a másik UV-zöldet,
Na ennyit az igazi háborúról,
Ki az a hülye, aki láthatósági mellényben megy a csatatérre,
De egyébként igaza lett a játékvezetőnek,
Mert mire lejárt a két óra, mindenkinek mindenhol kék-zöld foltjai voltak,
Zita és Áron sírt is titokban,
Kende és Martin halálosan összeveszett
Bár mondjuk nem azok nyertek, akik erősek és merészek voltak,
Hanem én
Mert az elején találtam egy holtbiztos búvóhelyet, és ki sem dugtam az orromat,
Csak amikor a tortát hozta a Bende mamája.

Bódi Kati: Háborús gyerekek

A szerző illusztrációja

 
1945 márciusa van, még hideg, a hó sem olvadt el. A harcoknak Pesten vége, de még itt vannak az oroszok. Novembertől februárig a belvárosban éltünk, előbb egy ismerős asztalosműhelyében, aztán amikor odaért a front, a pincében. Most már újra itthon, hála Istennek a ház épségben van, igaz, a ruszkik beköltöztek, minden családhoz legalább egy-két tiszt, de a piactéren is vannak sátraik. Nem félek tőlük. A múltkor az egyik katona , a Vaszil, megpróbált erőszakoskodni a Manci lányommal, de szóltam a tiszteknek, és megbüntették, kiküldték éjszakai őrségbe abban a kemény hidegben. Azóta Vaszil nagyon csúnyán néz rám ha meglát, még a fogát is csikorgatja, de nem mer bántani minket.

A lányom néhány hét múlva szül. Amikor férjhez ment, kicsit aggódtam, hogy beteg a Pista, de legalább nem vitték el katonának, a tüdeje miatt. De a ruszkik ezt nem tudják, most még jobb, ha nem nagyon mutatkozik, mert bármelyik korabeli férfit elvihetik málenkij robotra.

Kovács Attila (Holden Rose): 42M.

A szerző fotóalbumából. Attila jobbról a második.

 
          Tizennyolc évesen dobtam először éles kézigránátot.
          Egy katonai iskolában érettségiztem, ami egyszerre művészeti suli is volt. Úgy hívták, MH Zeneművészeti Tiszthelyettesképző Honvéd Szakközépiskola.
          Katonazenésznek készültem a kilencvenes évek elején. Vadászkürt szakra érkeztem Kaposvárról Pestre, a bakakonziba, ahol a harmadik osztály után, a nyári szünetben, elvittek Szabadszállásra, alapkiképzésre. Erőltetett menet, tűzakadálypálya, gázkamra, alaki foglalkozások, eskütétel, szóval a szokásos felkészítés végeztével a negyedik évet már hivatásos állományban folytattam. Innen szereltem egy év múlva tartalékos őrmesterként.
          Azzal, hogy végzősként hivatásos katonák lettünk, az addigi növendék megszólítást a hallgató kifejezés váltotta, valamint rendszeresen megleptek minket mindenféle katonás elfoglaltságokkal. Például egy nyugodtnak ígérkező hétfőn, egy nappal a negyedéves, hangszeres vizsga előtt, de ebéd után, valaki üzent valakivel, hogy négykor a lőtérre megyünk. Ilyenkor nem lehetett elkerülni, hogy gyakorlóba öltözzünk, surranót húzzunk, és egy teherautó platóján félóra zötykölődés után egy dimbes-dombos mezőn találjuk magunkat.
          A mi szakaszunk, a szintén szakközepes ellátósokkal együtt, kábé harminc embert tett ki, de rajtunk kívül volt ott még legalább kétcsapatnyi sorállományú baka is. Éppen nagyokat röhögtünk katonáékon, akik kihoznak a szürkületbe lőni egy rakás gyereket, mert ugyan miért kéne látnunk a céltáblát, az igazán luxus lenne, a lövészet nem erről szól, ugyan már… amikor megmozdult a lábunk alatt a föld.

Békefi Ákos: Hitler gyermekkora és burjánzó tavasz (2. rész)

Békefi Ákos: Hitler gyermekkora és burjánzó tavasz (1. rész)

Smelka Sándor: Ma van a háború

Illusztráció: Fricska Dorka

Ma van a háború az erdőszélen. Végre leszámolnak a Hajnal utcaiak (vagyishogy mi) azokkal a fránya Vincellér utcaiakkal. Ott lesz majd mindenki: tőlünk Gyuri, Józsi, Zalán, Tomi, tőlük pedig a Vörös ikrek, Gyufa, Karcsi és még talán az a kis vakarcs Béla is ott fog lábatlankodni, aki ahhoz képes, hogy milyen kicsi, igencsak elszemtelenedett mostanában. Ráférne egy alapos verés. Na, azt megkapja ma, nagy eséllyel.

Fodor Veronika: Szárnyak

Illusztráció: Cserkuti Dávid

Nem tudnám pontosan megmondani, hol volt az a hely, amiről írni fogok, de azt tudom, hogy Mordarkának hívták. Csendes, egyszerű település volt, egy óriási erdő mellett. Csupán egy dolog rontotta el a nyugalmát, a szörnyűség, amit Nagy Háborúnak neveztek el. Mordarka erdejét rozsdás fénybe kezdte vonni a nap. Mira szorosabbra húzta egyenruháján a köpenyét, és egy fa törzsének támaszkodva várta a császári és királyi Légjárók megfigyelőballonját. Csendben nézte, ahogy változik a világ díszlete. A kék, felhős ég egyszerre rózsaszín lett, majd piros fényben izzott. Körbevette a fellegek szigeteit. Azúrkéken és szürkén gőzölgött körülöttük az elképzelt monszun.
          A sárkányballon óraműpontossággal érkezett, mint egy lidérctojás, úgy bukkant fel a hegyek takarásából. Utasa, Lehmann tábornok paszományos farkasbundát viselt, bal vállán egy holló tollászkodott. Apró, sárgaréz távcsövet vett elő és belenézett.

Várfalvy Emőke: A háború magja

Illusztráció: Pap Kata

El kell kapnunk őket!
Kiket?
Őket, ott. Veszélyesek.
Nem tűnnek annak.
Pedig nézd meg, azok. Látszik a szemükön.
A szemükön?
Gonoszan néznek.
Szerintem csak fáradtak. Elbambultak.
Nem, nem, nézd! A kezük is olyan…olyan… nézd, az ott most ökölbe szorítja a kezét.
Szerintem csak fázik. Nézd, most meg is fújja. Elég hideg van.
Biztos csak felkészül, hogyha meg kell ütnie…
De miért ütne meg?!
Mert látszik rajta, hogy gyűlöl.
Miből?
Már mondtam! A szemén. Meg, ahogy olyan magabiztosan áll ott a társai között.
Szép a tartása. Ritka az ilyen.
Biztos katonának nevelték.
Szerintem csak sportol. Lehet, hogy úszik. Attól szépen erősödnek a hátizmok.
Ez a katonaiskola eredménye. Nézd meg a bakancsát!
Rajtad is bakancs van.
De az enyém régi.
Nem tudom, mit számít a bakancs kora, és különben is, szerintem nagyon szimpatikusak.
Persze, mert annak akarnak tűnni. Ez átverés. Beetetés. Mind egyformák.
Milyenek?
Gonoszak. Nézd a szemét, már hunyorog.
Lehet, otthon hagyta a szemüvegét, és nem látja az óráját.
Szerintem most méri fel, hányan vagyunk. És van-e nálunk fegyver.
Szerintem meg csak tudni akarja, hogy hány óra.
A Józsit is biztos ezek intézték el.